Szükségem van rád!
Ajánlott zene: Enrique Iglesias
- Ayer
Abban a pillanatban, hogy Iker látta a telefont millió és
egy darabra hullani, rájött, hogy ez volt a legrosszabb döntés a lehetségesek
közül. Mert így Lara nem tudja felhívni, hogy van-e valami fejlemény Camival
kapcsolatban. Ő nem tudja folyamatosan hívogatni, reménykedve, hogy a géphang
után egyszer meghallja barátjának szeretett hangját, és végső soron Cami sem
tudja elérni őt. Feltéve, hogy még van ilyen szándéka, hogy el akar
érni. Feltéve, hogy van bármilyen szándéka. Aggódott, és féltette a
lányt. Nem tudta, mit csinálna, ha elveszítené, de abban biztos volt, hogy
belerokkanna.
Lehajolt és a rengeteg részecske közül kikereste a
SIM-kártyáját, gondolván arra talán még szüksége lesz. Leintett egy taxit, majd
elhadarta Laráék címét, és az ablakon kezdett kibámulni. Rosszabbnál rosszabb
gondolatok keringtek a fejében azt illetően, hogy miért is nem veszi fel a lány
a telefont. Mi van, ha balesete volt, és tönkre ment a mobilja, ezért
jelzi, hogy nem kapcsolható? Hiába igyekezett kiűzni a fejéből az
efféle negatív képeket, valahányszor sikerrel járt, a helyére mindig újabb
került.
Mikor a taxi megállt a ház előtt Iker kifizette a fuvart,
majd az ajtóhoz rohant, és két kézzel püfölni kezdte. Nem sokkal később egy
fáradt arcú, szőke lány nyitotta ki az ajtót.
– Valami hír? – Iker úgy kapaszkodott a mondatba, mint
fuldokló egy látni vélt távoli hajóba. Hiába látta Lara arcán azt, hogy ha
tudna valamit, már rég nem itt lenne, a fiú mégis reménykedett benne, hogy az
egész csak vicc, és Cami mosolyogva kisétál a nappaliból. Ám amikor a lány
nemet jelezvén megingatta a fejét, lelkiekben kicsit összeomlott.
– Mi történt? – tette fel az oly' logikus kérdést Lara.
– Konkrét részleteket én sem tudok, csak hogy Cami
felhívott zokogva. Ki volt akadva, és három mondatot tudtam kivenni a
mondandójából. A lényege az, hogy Fernando itt van Madridban, Cami pedig
lefeküdt vele – mondta Iker a nappaliba belépve, ahol megbizonyosodhatott
arról, hogy a dolog valóban komoly, hiszen a lánynak nyoma sincs.
– Jézusom. – Lara lesápadt. – De ugye nem… erőszakolta meg?
– kérdezte szinte suttogva a lány, és mikor Iker nemet intett megkönnyebbülten
sóhajtott.
– Akkor bármennyire jó barátja vagyok is, nem engem hívott
volna, hanem Lizát. Viszont szerintem most jobban ostorozza magát így, hogy
szabad akaratából mászott vissza az ágyába. Félek, hogy bármit képes megtenni.
Olyat is, amit megbánna.
– Felhívtam mindenkit, akinek az A kerettől megvan a száma.
Néhány bárba is odatelefonáltam, de sehol semmi. Senki nem hallott róla egy
szót se – sóhajtott lemondóan Lara. Bár állandóan piszkálta barátnőjét, azért
szerette és rettentően aggódott érte. És végső soron valahol magát is
hibáztatta. Mert ha nem szívják Cami vérét, akkor a lány nem megy el
bulizni, nem akad össze Fernandóval…
– Akkor most mi a teendő? Ülünk a szobában, és várjuk, hogy
csoda történjen? Hogy Cami besétál az ajtón, és nevetve közli, hogy jól van?
Ez… nevetséges – kelt ki magából Iker. A benne keringő érzelmek túlcsordultak,
és hullámként csaptak össze a feje felett.
– Igen, Iker. Pontosan ezt fogjuk tenni. Mert semmi
eredményt nem érsz el azzal, ha ilyen állapotban kocsiba ülsz és keresni kezded,
mert az első fának nekimész. – Iker dühös tekintettel nézett a lányra, ám az
állta a pillantását, míg végül lemondóan sóhajtott, és lerogyott a kanapéra.
*
Miután Iker bontotta a vonalat, Cami kezéből kicsúszott a
telefon, csak ült a fal tövében és várt. Nem tudta kire, vagy mire, csak várt.
Üveges tekintettel meredt a semmibe, és reménykedett, hogy ami történt, azt
valójában csak álmodta. Sőt, hova tovább, merte remélni, hogy még most is csak álmodik.
Ám a valóság szilárdságát és ridegségét mi sem bizonyította jobban, mint a
nyakába zúduló eső, amely az évszakhoz képest meglepően hideg volt. Mióta
esik Barcelonában, augusztusban jeges eső? Kérdezte magától a lány,
szinte felocsúdva a révületéből, de aztán egy vállvonással lerendezte a dolgot,
és tovább folytatta az útpadka rezzenéstelen bámulását.
Érzékelte ugyan, hogy valaki megáll előtte, beszél hozzá,
lengeti a kezét, de nem reagált semmit. Nem értette mit mondott, és nem ismerte
fel ki az. Egyben biztos volt, hogy nem Iker, és innentől kezdve már nem is
érdekelte a személy kiléte. Az előtte térdelő illető finoman felpofozta, de a
lány továbbra is csak az út szélét nézte. Azaz nézte volna, ha nem álltak volna
be elé.
Érezte, hogy valaki a hóna alá nyúl és felhúzza a földről,
de közben az előtte álló rendületlenül beszélt hozzá. Tehát legalább
ketten vannak – szűrte le a tényeket Camila. Valaki a karjába kapta,
aztán utána már csak azt érezte, hogy nem esik rá az eső. Vizes ruhái
rásimultak, és csak ekkor jött rá, hogy mennyire fázik is igazából. Az első
ülésről beszélgetésfoszlányokat hallott, de nem érdekelte mit mondanak. Nem
volt ereje semmihez. Fáradt volt a teste és a lelke egyaránt. Behunyta a
szemét. Csak egy pillanatra. Tényleg csak egy pillanat…
*
Ajánlott zene: Grits - My life be like
Néma csendben ültek a nappaliban. Iker az előtte levő
üvegasztal minden egyes karcolását kívülről tudta már. Időnként megszólalt,
hogy „Mi van, ha…”, de Lara valahogy mindig leintette, mondván nem szabad
ilyenekre gondolni, holott az ő fejében is hasonló gondolatok keringtek. De
tisztában volt vele, hogy ha ő is belekezdene, az egy cseppet sem segítene a
kapuson. Pontosan tudta, hogy kettejük közül Iker az, aki számára fontosabb a
csatárlány. Az, ami a kettőjük barátságát övezte, az túlment
mindenen, amit a lány azelőtt tapasztalt, hogy őket, kettejüket megismerte
volna. Olyan voltak ők, mint egymás alteregói. Pontosan tudták, hogy mikor mire
gondol a másik, és ez, hogy a kapusnak fogalma sem volt arról, hogy mi járhat
barátnője fejében megrémisztette Larát.
Iker idegei már a plafonon táncoltak, és minden másodpercet
órának érzett. Minden percben úgy érezte, hogy teljes mértékig ellepheti az
aggodalom, hogy bármelyik percben szívrohamot kaphat, ha nem jut azonnal valami
információhoz a lányról. De egy helyben toporogtak, információ híján pedig
szíve szerint a haját tépte volna.
Lara telefonjának csörgése élesen hasított a szobában leülő
némaságba. Egyből felkapta a készüléket, és a hívó második mondata után
megnyugodva sóhajtott. A telefonba mormogott pár köszönömöt, majd egy „megyünk”
kíséretében kinyomta a telefont. Ikerre emelte a tekintetét.
– Megtalálták. – A fiú úgy érezte, hogy mázsás súly gördül
le a szívéről. – Amikor felhívtam Xavit, azt mondta kimegy és körülnéz a
környékükön, persze Leót se lehetett leállítani, ő is ment vele, az egyik utcán
találták meg, a szakadó esőben ült, a mobilját meg kiáztatta az eső – vázolta a
lány a helyzetet a garázs felé.
– Kié a Mercedes? – vonta fel a szemöldökét Iker a kocsik
közé érve.
– Camiláé. Ma vette – mosolyodott el Lara halványan. A
szőke lány bepattant a Nissan volánjához, Iker pedig az anyósülésre, és
kihajtottak az udvarból. És bár Lara mindig – vagy legyen inkább többnyire –
betartotta a közlekedési szabályokat, most mégis a megengedettnél jóval
gyorsabban hajtott, ha a helyzet úgy hozta, keresztül a piros lámpákon.
Csikorgó gumikkal állt meg a Barca középpályásának háza előtt. Alighogy
leállította az autót, Iker kiugrott és ráfeküdt a csengőre. Lara kihúzta a
kulcsot, és ő maga is kiszállt az autóból. A riasztó gombját benyomva, a kocsi
kettőt pittyent és villogott, ezalatt a lány Iker mellé sétált.
Az ajtóban rövid időn belül megjelent egy borzas hajú Lionel
Messi. Kinyitotta a kaput, hogy beinvitálta őket és Ikernek igen nehezére
esett, hogy ne lökje félre a srácot, de végül sikerült uralkodnia magán és
egészen az előszobáig a fiú mögött ballagott.
– Cami merre van? – fordult Leo felé lerúgva a cipőjét.
– Fel a lépcsőn, balra az első ajtó. – Iker bólintott, majd
kettesével szedve a fokokat felrohant a lépcsőn. Koppintott kettőt az ajtón, és
benyitott a szobába. Cami a lábait felhúzva feküdt az ágyon, és békésen
szuszogott, de még így is látszott rajta, hogy össze van törve. Még a Fernandóval
való szakítást sem heverte ki rendesen, erre jön az a tahó, és belerúg még
egyet. És bár Iker nem volt az agresszió híve, kedve lett volna addig ütni Cami
exbarátját, amíg az élet legkisebb jele is benne van. De mindezt mellékesnek
tartotta, mert a szíve majd megszakadt az összetört lány láttán. Bár külsőleg
lehet, hogy felnőtt, de belülről ugyanaz a kislány maradt, aki akkor volt,
mikor elveszítette az édesanyját.
Halkan
odasétált az ágy mellé, és leguggolt a lánnyal szemben. Finoman végigsimított a
lány arcán, aki erre óvatosan nyitogatni kezdte a szemét. Pár másodpercig
üresen bámult maga elé, aztán a felismerés beköltözött a szemébe, és
rámosolygott a fiúra.
Ajánlott zene: Christina Aguilera - El beso
del final
– Iker – halkan suttogta maga elé a nevet, mintha nem is
akarná elhinni, hogy a fiú valóban ott van. Mégis hangjában a remény csillant,
és a fiú jelenlétével a biztonság szigete érkezett hozzá.
– Itt vagyok. És itt is maradok. – Magához ölelte a lányt,
aki készségesen kapaszkodott a fiú nyakába. Simogatta Cami hátát, ő pedig
belesimult az ölelésbe. A fiú hangja, jelenléte, illata megnyugtatta, és tudta,
hogy biztonságban van.
Iker feltelepedett az ágyra, hátát a falnak döntötte, Camilát
pedig az ölébe húzta. A lány a mellkasához kucorodott és fejét a fiú vállára
hajtotta. Az egész olyan békés volt és mindkettejük számára természetes.
Egyikük sem tudta volna megmondani, mennyi időt ültek ott, amikor Iker kicsit
eltolta magától a lányt.
– Cami… Ugye nem bántott? – amint kimondta, már érezte,
hogy ez hülye kérdés volt. Hiszen látta a lányt, és tudta, milyen megtépázott a
lelke.
– Fizikálisan nem… De ezzel így többet ártott, mint
használt. Egy érzelmi roncs vagyok… – Camilából megint kitört a sírás.
– Nem kell elmondanod, csak ha úgy érzed, képes vagy rá. De
tudd, hogy bármikor lesz rám szükséged, itt leszek. – És Cami tudta, hogy ezek
nem csak üres szavak, mert tényleg bármikor számíthat a fiú segítségére.
– De. El akarom… – nagy levegőt vett, és belekezdett. – El
akartam menni szórakozni. Felejteni akartam, mert ez az egész… felemésztett
belülről. Ittam, de nem sokat, csak épp hogy jól érezzem magam. Táncoltam a
parkett közepén, és felszabadult voltam. Nem gondoltam semmire, és legfőképp Rá
nem… Aztán megjelent, és nem is tudom hogyan, de csak arra figyeltem fel, hogy
csókolózunk. Én… nem akartam. De még mindig…
– Szereted – szögezte le a fiú, és bár kifelé erősnek
mutatta magát, legbelül összeomlott. Újból. Mert bár tudta, hogy a lány nem
szerelmes belé, minden egyes alkalommal, mikor kimondta, hogy Fernandót
szereti, olyan volt, mintha tőrt döfne a szívébe.
– Nem – suttogta Cami – Nem szerethetem ezek után is.
Gyűlölnöm kéne… – Iker nem felelt semmit, csak visszahúzta a lányt a
mellkasára, és tovább simogatta a hátát.
– Aludnod kéne – törte meg a lány csendes szipákolását
Iker. A lány bólogatott ugyan, de sok hajlandóságot nem mutatott arra, hogy
kimásszon a fiú öleléséből. – Menj, fürödj le, addig szerzek valami ruhát,
amiben alhatsz, jó? – A lány megint bólogatott, bár nem volt túl meggyőző.
Végül miután sikerült felkelni az ágyról, Iker belökdöste a fürdőbe, rácsukta
az ajtót ő pedig lement a nappaliba.
– Hogy van? – kérdezte egyből Leo. Iker felé fordult és
ledobta magát az egyik fotelbe.
– Össze van omolva. De jobban lesz.
– Akkor holnap gondolom, nem jön edzésre se.
– Rosszul gondolod – csóválta a fejét a kapus. – Ott lesz.
Cami – amellett, hogy zseniális focista, és remek barát – még egy dologban
fantasztikus és ez a magánélet és a munka elkülönítése. Az egyetlen lehetősége,
amikor el tudja felejteni, mi történt vele, az, ha játszik. Olyankor ki tud
zárni mindent, ami nem a pályára való, és csak önmaga marad és a játék. Az az
édes kettes, amit kicsi kora óta imád.
– Ezt örömmel hallom – mosolyodott el Leo is és Xavi is.
– Tudnátok adni valami cuccot, amiben alhat? – fordult Iker
a Barca középpályása felé, aki bólintott, és megindult a lépcsőn. A szobájában
válogatott-csapattársa kezébe nyomott egy pólót meg egy rövidnadrágot, és
visszatért a nappaliba, Iker pedig a szobába ahol Camit találta. Bekopogott a
fürdőbe, és amikor a lány kiszólt, hogy szabad, háttal az ajtónak benyitott,
beadta a ruhát majd ki is ment. Leült az ágy szélére és várta, hogy a lány
kijöjjön. Amikor aztán tíz perc után nyílt a fürdő ajtaja Iker felpattant, mint
akit megégettek, és a lány elé lépett.
– Megyek most. Ha kell valami, lent leszek. – Röviden
megölelte a lányt, és az ajtóhoz ment. Már épp a kilincsre tette volna a kezét,
amikor meghallotta, hogy a lány a nevét mondja.
– Ne menj, kérlek. – Hangja kérlelő volt, már-már könyörgő.
– Cami… – Iker egy pillanatra lehunyta a szemét. Ő annyira
nem tartotta ezt jó ötletnek.
– Kérlek… Szükségem van rád. – Ez betett a fiúnál. Nagyot
sóhajtott és megfordult. A lány elé ballagott és bólintott. Cami valamelyest
megnyugodva feküdt be az ágyba, Iker pedig a pulcsiját és farmerját ledobva
bújt be Cami mellé. A lány egyből az oldalához simult, és fejét a mellkasára
tette. Iker átkarolta a lányt, és egyik kezével óvatosan simogatni kezdte a
hátát, Cami pedig néhány percen belül az álmok mezejére lépett.
Én Ikert úgy, de úgy sajnálom :( ♥ ♥ ♥ ♥
VálaszTörlésMost már itt az ideje , hogy Cami észhez térjen és elfelejtse Nandot... :(
Leoék aranyosak voltak, bár Realos lévén kicsit fura így gondolni rájuk :D
FOlytatást :) <3
Nagyon tetszett a mostani rész is, először arra gondoltam, hogy Fernando talál rá.....de aztán elkezdtem olvasni az új részt....és először Xavira és Puyolra gondoltam....az első bejött :D:D Cami remélem hamar túl lesz Fernandon.....és szegény Iker...nagyon szenved ő (is)....♥♥
VálaszTörlésvárom a folytatást!!
puszi
ja és Cami kocsija nagyon jóóóóóóóól néz ki....a Merci az egyik kedvenc kocsim....:D:D
VálaszTörlésSzia,
VálaszTörlésNagyon nagyon jó lett ez a rész... :P Szegény Cam, ha jól veszem észre Iker egy kicsit többet érez a lány iránt, mint Cami. Bár ki tudja Camila is így érez csak még nem tudja.
Kíváncsian várom a folytatást. Van egy meglepetésem az oldalamon.
Sok puszi: Rennee
Sziasztok! Köszönöm szépen a hozzászólásokat =)
VálaszTörlésDórika: Hát, mondhatjuk azt is, hogy Cami észhez tér, meg hogy elfelejti Nandot egy két fejezeten belül, de szerintem én ezt leírva nem arra gondolok, amire ti :D Számomra a Barcások mind (na jó, egy-két kivétellel) de így léteznek :D A folytatás meg már fent ;)
Kisowen: Neem, Fernando elhordta magát valahova messze (egészen konkrétan Madridba :D) Végülis Puyol is lehetett volna... :D Na sebaj, majd legközelebb :D Megnyugtatok mindenkit, egyikük se fog már sokáig szenvedni :D
Nos, én eddig nem voltam nagy MErci rajongó... csak van három unokabátyám, meg a haverjaik, akik képesek úgy ránézni egy Mercedesre, mintha a világ legszebb nője lenne... :D és megfertőztek, na... :D
Rennee: Örülök, hogy tetszett. Hát Iker részéről tiszta, hogy több neki Cam barátnál. Cami részéről meg még várat magára, hogy kiderüljön, mit is érez. :D
A folytatás már fent, a meglepit pedig köszönöm :D
Köszi még egyszer a hozzászólásokat =)
puszi, Dorcsy
Itt is itt vagyok~ úgy terveztem ma bepótolom az összeset :D
VálaszTörlésHát igen.. telefont falhoz vágni pont akkor, mikor az az egyetlen reményed, nem a legszerencsésebb dolog.. Iker, Iker, Iker.. hát ezt te is tudhattad volna :P
Cam bátor, hogy így kiül a padkára, de hát ha összetörték a szívedet, nem vagy önmagad és elveszíted a kontrollt, még jó hogy ismerősök mentek érte :)
És igeeeeeen~ át állok pom-pom girlnek és szurkolok Ikernek, hogy verje laposra Fert (hogy utána barátnőm engem verhessen laposra amiért ilyet írtam, hjajjajj~ xP)
Cami-n is látszik, hogy Iker nélkül még levegőt sem tud venni, szóval please solve the problem~ okay agyamra ment Anglia~
nagyon tetszett! megyek a kövihez :P érzem, hogy le fogsz lőni :P