...hogy valóra váltsuk őket
Ajánlott zene: Lifehouse - You alwayssomewhere close
Cami szinte észre sem vette az idő múlását, csak arra
figyelt fel, hogy Barcelonába utazik, hogy átessen a kötelező orvosi
vizsgálatokon. Az eredmények másnap reggelre voltak várhatóak, így pozitív eredmények
esetén másnap délelőttre tervezték a szerződés aláírását, délutánra pedig a hivatalos
bemutatást.
Cami az éjszakát Laránál töltötte, és egy darabig nála is
tervezett lakni, ameddig nem talál magának házat a közelben. Na, meg persze
semmi kedve nem volt egyedül beköltözni egy hatalmas hodályba, viszont mivel
Iker öccse, Unai bejelentette, hogy ő bizony következő évtől kezdve az egyik
barcelonai egyetemen akar továbbtanulni, felvetődött az ötlet, hogy akkor majd
Camihoz költözik, mivel amúgy is jó viszonyt ápoltak.
A lány egész napja abból állt, hogy egyik vizsgálatról rohangált
a másikra, végül este hatkor fáradtan esett be Lara mellé a kocsiba.
– Gondolom, ma este nem megyünk bulizni – vigyorgott rá a
lány.
– Nem. De csak mert fáradt vagyok ahhoz, hogy full
elázottan cipeljelek haza – vigyorgott a szőkére Cam. – Hova megyünk? Nem erre
laksz? – vonta fel a szemöldökét Cami kinézve az ablakon. Nem tájékozódott még
jól Barcelonában, de abban egészen biztos volt, hogy a Camp Nounál balra
kellett volna fordulni.
– Ja, nem mondtam? Kimi jön – vigyorgott Lara harminckét
fogasan. Cami csak felsóhajtott, és fejét a kocsi ablakának hűsítő üvegéhez
nyomta.
– Tégy meg egy szívességet – morogta Cam maga elé, mire a
szőke lány érdeklődve fordult felé – Bármit is akartok csinálni, kurvára halkan
tegyétek. – Lara egy pillanatra köpni-nyelni nem tudott, de végül
elvigyorodott, és megvonta a vállát.
– Ígérem, egy hangot se fogsz hallani. – Camila csak
beletörődően felsóhajtott, majd folytatta a kesztyűtartó fixírozását.
A reptéren összeszedték az érkező Raikkönent, majd miután
sikerült elszakadnia Lara szájától, a lány egészben hazajuttatta mindannyiukat.
Cami első útja a vendégszobához tartozó fürdőbe vezetett, ahonnan egy gyors
zuhany után a nappaliba távozott.
– Na, fiatalság! Én elmentem aludni. Ne felejtsétek, egy
hang nélkül – villantott egy vigyort és már ott sem volt. Bedőlt az ágyba, és
szinte egyből el is aludt.
Másnap reggel kilencre kellett bemennie a kórházba a
leletekért meg a jelentésekért, hogy átvigye őket a központba. A vizsgálatokon
mindent rendben találtak, így tizenkettő előtt néhány perccel Cami a kézjegyét
több helyre odabiggyesztve hivatalosan is a Barcelona játékosa lett. Átadták
neki a tizenhármas számmal ellátott mezt, majd hárompercnyi bájvigyor
következett, ami alatt a fotósok szorgosan kattintgattak, és minden szögből megörökítették
a mozdulatot, ahogy kezet fog Joan Laportával, majd kötelező volt részt venni a
sajtótájékoztatón. Ahogy a terembe belépve elfoglalta a helyét egyből elkezdtek
záporozni a kérdések.
– Miért döntött úgy, hogy a Barcelonához igazol?
– Úgy gondolom, hatalmas lehetőséget kaptam a Barcelonától
azzal, hogy szerződtetni akartak. Nem árulok el nagy újdonságot azzal, ha azt
mondom, ez a klub a gyerekkori álmom. Minden focista számára megvan az a
csapat, amelynek játékosaira bálványként tekint fel – nálam ez a Barcelona.
Mindemellett azt tartom szem előtt, hogy sikereket szeretnék elérni. Tudom,
hogy erre még bőven van időm, hiszen tizenkilenc éves vagyok, de erre Madridban
sok lehetőségem nem volt.
– Tehát esélytelennek tartja a csapatot akár a bajnoki
győzelemre?
– Jelenleg sajnos még igen. Rengeteg mindent köszönhetek az
Atleticónak, és örökre hálás leszek nekik, valamint szívem egy kis része mindig
a Matracosokhoz fog húzni,
de a többi része, gyerekkoromtól kezdve a Barcelonáért dobog. Amikor ötévesen
először beléptem a Camp Nouba eldöntöttem, hogy egyszer gránátvörös-kék mezben
akarok itt játszani. És ennél alább soha nem adtam.
– Az Atletico Madrid a nevelőegyesülete. Nem kellene
lojálisnak lennie hozzá?
– A csapattársaimmal és a vezetőséggel is remek a viszonyom.
Gregorio Manzanóval leültünk, és végigbeszéltük, hogy mi lenne számomra az
optimális, és az ő javaslata volt a klubváltás. Mindemellett persze személyes
okok is közrejátszottak a végső döntésem meghozatalakor. Való igaz, hogy a
kapcsolatom jellege Fernando Torresszel megváltozott, mindez nem jelenti azt,
hogy ne lennénk a továbbiakban is barátok. Mindettől függetlenül jobbnak
láttam, ha a lehető legkevesebbre csökkentjük a találkozásaink számát. És ezzel
a magánéletemre vonatkozó részt le is zárnám. Nem gondolom, hogy rajtam kívül
ez bárki másra a világon rátartozna. Úgyhogy a továbbiakban nem szeretnék
ezekkel kapcsolatos kérdéseket hallani. – Camila maga sem hitte el, hogy
képes volt szemrebbenés nélkül hazudni az újságírók képébe. Még hogy jó a
viszonya Torressel? Meg Manzano javasolta a klubváltást? Igen, valóban nem
hozhatta nyilvánosságra azt, hogy a vezetőedző szinte könyörgött neki a
marasztalása érdekében. De őszintén? Mi oka lett volna Madridban maradni a
barátain kívül?
– Mit gondol a Barcelonáról? Az utóbbi néhány évben, mintha
nem a megszokott teljesítményt nyújtanák?
– Való igaz, voltak gondok a klubnál, de ezek megoldását
vélem felfedezni a tavalyi illetve az idei igazolásokban. Gondolok itt
Ronaldinho, Samuel Eto’o, Deco, Juliano Belletti és Ludovic Giuly
szerződtetésére.
– Na és maga – mondta egy újságírónő, amire Cami először az
interjú során levetette a pókerarcot és elmosolyodott.
– Nem gondolom, hogy egy lapon említendő lennék velük.
– Nem aggódik amiatt, hogy esetleg nem kap majd
játéklehetőséget?
– Mint már említettem, tizenkilenc éves vagyok,
mindemellett nő. Ezek mellett döntse el mindenki azt, hogy megéri-e akárcsak a
kispadra is, de a Barcelonához mennem. Bízom benne, hogy ha nem is egyből, de
idővel bebizonyíthatom, hogy miért kerültem ide.
– Mit érez a csapattársakkal kapcsolatban?
– Egytől-egyik remek labdarúgók, bár személyesen csak
néhányukat ismerem – a spanyol válogatottban is bemutatkozottakat jó barátom,
Iker Casillas révén, de remélem valamennyiükkel jó viszonyt sikerül majd
kialakítanom.
– Köszönjük, hogy időt szakított ránk – mondta az egyik
újságírónő, Cami egy villanás erejéig elmosolyodott, majd felállt az asztaltól
és elhagyta a termet a nyomában lihegő nyakába akasztott sajtófelelőssel.
– Mr. Rijkaard azt kérte, hogy az interjú után fáradjon az
irodájába – szólalt meg a magas sarkúban tipegő sajtós, mikor Cami a kijárat
felé indult. Csak felsóhajtott, és megfordulva az edző irodáját vette célba.
– Nem vagyok ovis, egyedül is menni fog, úgyhogy légy
szíves tipegj el valahova a sarkamból – morrant Cami a szőkére, aki egy ideig
tátogva próbált megszólalni, majd feladta, és sértődötten elvonult másik
irányba. Camila vállat vonva indult meg Rijkaard irodájába, ahol két koppintás
és egy „szabad” kiáltás után belépett.
– A nyakamba varrt sajtós liba mondta, hogy jöjjek fel –
ült le az edzővel szemben, aki a munkatársra vonatkozó jelzőket egy
szemforgatással elintézve megszólalt.
– Igen. Csak azt akartam mondani, hogy holnap tízkor
kezdődik az edzés, ami azt jelenti, hogy kilenc ötvenkor átöltözve akarlak
látni a pálya szélén, ahogy éppen melegítesz.
– De hát tízkor kezdődik, nem? – vonta fel Cam a
szemöldökét, amire csak egy nagyon csúnya pillantást kapott válaszul. – Értem,
kilenc ötvenre itt vagyok, Frank.
– Mehetsz. Minden perc késés plusz tíz perc kondit jelent.
A késést kilenc ötventől számítjuk. – Legyintett egyet a kezével jelezvén,
nincs több mondanivalója, és visszafordult a papírjaihoz. Caminak már a nyelve
hegyén volt egy újabb „de hát…”, de inkább nem mondott semmit csak kiballagott
az irodából. Nem bírta ki, hogy ne forduljon vissza az ajtóból.
– Mit is mondtál? Kilenc ötvenöt? – intézte szavait
vigyorogva az újra a papírjaival foglalkozó férfi felé. Az csak megingatta a
fejét, Cami pedig egy mosoly és egy intés kíséretében kilépett az ajtón.
Az épület előtt fogott magának egy taxit, és
visszafuvaroztatta magát Larához. A kapun belépve Bajnok rohant felé. Kezét a
kutya sűrű bundájába fúrta, és jó alaposan megdögönyözte az őt körülugráló
német juhászt. A jelenetet Iker, Kimi és Lara az ajtóból figyelték mosolyogva.
– Képzeld, Hercegnővel egész jól megvannak – vigyorodott el
Lara. Hercegnő a lány orosz kékmacskája volt. Eleinte kicsit aggódtak, hogy
hogy fog kijönni egymással a két állat, de ezek szerint sok vizet nem zavartak.
Cami Bajnokkal a nyomában besétált a házba, és megölelte Ikert.
– Köszi, hogy elhoztad – mosolygott a fiúra, aki csak
biccentett egyet.
– Nincs mit. Viszont én lassan indulok, mert még ma haza
szeretnék érni, és hat óra, az hat óra – kúszott vigyor a kapus arcára, majd
érzékeny búcsúvétel után bepattant a kocsijába és kihajtott az udvarról.
– Te meddig maradsz? – kérdezte Cami csak úgy mellesleg
Kimitől, már a konyhában ülve.
– Miért, zavarok? – vigyorgott rá a szőke.
– Nem, csak szeretném tudni, hogy meddig kell reggelente a
konyhában boxeres finneket kerülgetnem – vonta meg a vállát Cami most már
vigyorral az arcán. Kimi jó ízűen felnevetett Lara pedig csak ingatta a fejét.
– Ha tudom, hogy ennyire kibírhatatlan vagy, nem ajánlom
fel, hogy költözz ide – sóhajtott lemondóan, mire Cami csak még jobban
vigyorgott.
*
Ajánlott zene: Natasha
Bedingfield - Unwritten
Másnap reggel Cam arra ébredt, hogy valami a hasán landol.
Egyik szemét kinyitva, gyilkos pillantásokat küldött a hasán heverésző
kékesszürke szőrgolyó felé.
– LARA! Neveled meg a rohadt macskádat! – morgott
fennhangon Cam, mire a nappaliból élénk vihogás hallatszott be. Cami csak
a szemét forgatva kimászott az ágyból és elvánszorgott a fürdőig. Egy zuhany és
egy arcmosás után teljesen új emberként jött ki, és a világot is egy
leheletnyit szebbnek látta, ám az ágyon fekvő macska lelombozta pillanatnyi
jókedvét.
– Veled még számolunk – morrant oda az ágyon fekvő
állatnak, majd felöltözött, és kiment a konyhába
– Nem tudom, vetted-e, de tegnap arra céloztam, hogy nem
szeretnélek még egy reggel boxerben látni itt – mondta Kiminek.
– Nem tudom, vetted-e, de kezdesz elviselhetetlen lenni –
vigyorgott rá Lara. Cami napja határozottan kezdett pocsék irányba elmenni. A
szőke lány viszont vele ellentétben láthatóan remekül szórakozott. Pakolt
Bajnok táljába egy kis kaját, majd a tűzhelyen levő rántottából tett magának
egy tányérra.
– Mivel tudom, hogy te nem tudsz főzni – bökött itt Larára –,
a te főztöd meg nem enném meg – itt Kimi felé fordította a tekintetét – ezért
inkább nem kérdezem ki csinálta, hanem megmaradok abban a hitben, hogy egy
házimanó varázsolta ide
– Utálatos vagy. Ha rám hallgatsz, szerintem elég erősen
pasi hiányod vagy. – Lara arcán letörölhetetlen vigyor ült.
– Ha rám hallgatsz, befogod – morrant oda Cam. Határozottan
olyan érzése volt, hogy ezek ketten arra szentelték a napjukat, hogy őt a
halálba kergessék. Miután végzett a reggelivel felpillantott az órára, és
nyugtázta, hogy még csak kilenc van.
– Mivel egyikőtök sincs úgy felöltözve, hogy el tudjon
vinni, Lara kérlek, ideadnád a kocsikulcsot? – szinte ki se mondta, Kimi már
dobta is felé a Nissan kulcsát. Cami csak biccentett egyet, majd a
sporttáskáját a vállára akasztva a belső lépcsőn lement a garázsba, és beült a
kocsiba. A táskát az anyósülésre dobta, és beindította az autót – motor
dorombolása szokás szerint nyugalommal töltötte el. Örült, hogy végre ő ülhet a
volánnál, és nem másoknak kell furikáznia. Az amúgy húszperces utat tizenkettő
alatt tette meg, és elégedett mosollyal nyugtázta, hogy még bőven van ideje. A
reggeli rosszkedv helyét átvette egy leheletnyi izgatottság – kíváncsi volt a
csapatra.
Ahogy belépett az öltözőbe, az arcokra kiült a megdöbbenés.
Minden bennlévő elhallgatott, és ledermedt a mozdulat közben, amit csinált. Cami
arcára vigyor kúszott.
– Hola! Camila Sánchez vagyok, csatár, tegnap óta az FC
Barcelona játékosa – mondta egyre kiszélesedő vigyorral. Végül egy alacsony,
barnahajú srác eszmélt fel legelőször, és lépett elé a kezét nyújtva.
– Lionel Messi, csatár, négy éve a Barca junior csapatának,
ettől a szezontól kezdve a felnőtt keret tagja. – Cami elfogadta a felé
nyújtott jobbot és megrázta.
– Örvendek Leo – vigyorgott a srácra, aki egyből elkezdte
végigmutogatni a játékosokat. A srác bemutatta az egész csapatnak, aminek a
nagy része már felengedett, és folytatta tovább a beszélgetést.
– Rijkaard mondta, hogy mutassam meg az öltöződet… –
folytatta a beszédet Leo.
– Külön öltöző? Ez komoly? Érdekes módon erről valahogy
nekem elfelejtett beszámolni – motyogta Cami. Az Atleticóban már megszokta,
hogy a srácokkal öltözött, és nem is volt belőle probléma. Zuhanyozni valóban
külön járt, de hogy öltözőzője is külön legyen. Komolyan, ki hal bele
egy sportmelltartós csaj látványába? – morogta magában a lány.
– Nem, nem külön öltöző. Vagyis annyira nem. Ennek az
öltözőnek egy kis ficakja – vigyorgott a lányra az argentin.
– Remek. Egy ficak.
– Komolyan, neked semmi se jó? – hitetlenkedett nevetve a
fiú, és Cami szája is halvány mosolyba húzódott. – A cuccaid ott vannak a
szekrényben, kulcs a zárban. Hajrá – vigyorgott továbbra is Leo, majd magára
hagyta a lányt. Úgy érezte, a fiú jókedve állandó és ragadós, és bár alig
néhány perce ismerte, furcsa is lett volna őt elképzelni nélküle.
Magára húzta a szekrényben talált cuccait, majd beleszórt
mindent a táskájába, és az ott lévő kulcsot kezébe kapva bevágta a táskát a
szekrénybe, hogy elballagjon az öltöző másik részébe. Egyedül Leót találta ott,
aki minden sejtése szerint rá várt.
– Hány percet késünk? – Cami hiába volt jó erőnlétben,
semmi kedve nem volt plusz kondihoz.
– Még nincs tíz – nézett rá értetlenül Leo.
– Akkor Rijkaard csak engem etetett, hogy ötvenre kint kell
lenni? – kérdezte Cam már a folyosón.
– Ja, hogy az. Az komoly. Meg a percenkénti plusz tíz perc
kondi is. – A srác arcán megint ott volt az elmaradhatatlan vigyor.
– Mennyi az idő?
– Ötvennégy – felelte a fiú továbbra is békésen sétálva.
– Direkt szívatsz, ugye? – nézett Cami morcosan a srácra,
majd elkezdett rohanni a folyosón, de néhány lépés után megállt. – Na, jó, el
kéne egy kis segítség. Fogalmam sincs, merre menjek.
– Akkor muszáj lesz megvárnod…
– Legalább akkor kapd kicsit össze magad, és siessünk.
– Támogatom, már ötvenöt van. Mire felérünk ötvenhat.
– Tudod az az egy dolog vigasztal, hogy ha én
szenvedek, akkor te is – vigyorgott önelégülten a lány.
Az edzés nem fárasztotta ki jobban, mint az Atletico-beli,
de a hangulat itt mérföldekkel jobb volt – bár ott sem lehetett rá panasz.
Néhányan – élükön az időközben hangját megtaláló Xavival – elkezdték viccből
cukkolni a lányt, aki persze kapva kapott az alkalmon, és minden alkalommal
visszaszólt neki.
– Na, jó, szinte biztos vagyok benne, hogy rövidtávot nem
futsz jól – vigyorgott Camira Eto’o. A lány arcán megjelent az az arckifejezés,
amit ha meglátnak azok, akik ismerik, akkor rávágják, hogy „jó, rendben,
feladom”. De a kameruni nem ismerte. Xavi viszont előre röhögött a markába.
– Ám legyen. Te akartad. – Beálltak, majd a spanyol
középpályás indítására nekilódultak az oldalvonal mentén. Cami egy jó másfél
métert rávert a Real Madridot is megjárt csatárra.
– Áúcs. Ez fájt az önérzetemnek, remélem, tudod – nevetett
rá Samuel, Cami pedig csak vigyorogva megvonta a vállát. – De legalább
megtanultam egy leckét.
– Úgy bizony. – A végtelennek tűnő futkosás, labdakezelés
és páros passzolgatás után végre játékszituációk következtek. A keret két
csapatra lett bontva, és így kellett megmérkőzniük egymással. Camilát ezúttal a
másik csapatba került Valdés kezdte el kóstolgatni.
– Gólokat akarsz rúgni?
– Lévén csatár vagyok, gondolom igen.
– Próbálkozni szabad – vigyorgott rá a kapus, a kesztyűjét
húzva. Cami nem törődött vele sokat, csak a pálya szélén álló Rijkaardtól kért
két darab papírzsepit, és odavitte az első számú hálóőrnek.
– A meccs végén szükséged lesz rá. – Megveregette a kapus
vállát, és a kezébe nyomta a két zsebkendőt. Összehívta a csapatot, amiben
játszott, hogy megbeszéljék, ki milyen poszton lesz. Cami játszott
középcsatárt, két oldalán Leóval és Eto’o-val, mögöttük a Xavi, Ronadinho,
Deco, Matta középpályával. A védelmet van Bronckhorst, Puyol és Belletti
alkotta, a kapuban pedig Fortia kapott helyet.
A meccs sokáig döntetlenen állt, egészen addig, amíg Xavi
remek passzát követően Messi kapura nem lőtte a labdát. Valdés ugyan kiütötte a
játékszert, de az pont Cami lába elé esett, így a lány egy laza mozdulattal a
kapuba pöccintette. Nem mondott semmit, csak rávigyorgott a kapusra, majd
rohant vissza a saját térfelére.
A mérkőzés végül három-hármas döntetlennel zárult, és két
kör levezető futás után mindenki mehetett haza, kivéve persze Camit és Leót,
akikre még vár egy egyórás kondi edzés. Szolidaritásból, és elismerését így
kifejezvén velük tartott egy röpke félórára Valdés is, és egy rövid időre Eto’o
is benézett.
– Remélem tisztában vagy vele, hogy most utállak. Holnapra
nem fogom érezni a combjaim és a fenekem – fordult Cami Leo felé fél óra szobabiciklizés
után. Mikor látta a srác arcán megjelenő kaján vigyor, egyből folytatta: – Meg
ne szólalj! Egyébként meg, hány éves is vagy?
– Tizenhét.
– Szemtelenül fiatal. Kölyök – vigyorodott el Cami.
– Csak azt ne mondd, hogy te olyan piszkosul öreg vagy
– dörrent fel a kis argentin Erre a fekvenyomó padon fekvő
Eto’o felnevetett.
– Még perverz gondolat sem voltál, amikor én már fociztam.
Mellesleg egy lánytól nem illik megkérdezni a korát – okította a kameruni
Messit.
– Köszönöm – vigyorgott Cami. – Egyébként húsz leszek
januárban.
– Ennyi erővel én meg húsz leszek – Leo apró fejszámolást
végzet, majd hozzátette –, három év múlva júniusban. – morgott, de a szája
sarkában azért ott bujkált a mosoly. A hátra levő félóra már jó hangulatban
telt el, úgyhogy az egy órás kényszeredzés után megfogadták, hogy soha többet,
egy másodpercet sem fognak késni. Az öltözőben megmutatták Caminak a
zuhanyzóját, majd mikor továbbra is ott álldogáltak megmondta, hogy köszöni
szépen, innentől egyedül is boldogul, és nem érzi szükségesnek, hogy bárki
maradjon megmosni a hátát. Erre mind a hárman kisorjáztak, Cami pedig megengedte
magára a jótékony meleg vizet.
Nyááámm :) Nem-nem, nem engedek abból, hogy utálom a Barcát XD pedig nagyon jó fejnek tűnnek a történetben, de eskü nem állok jót magamért ha megszeretteted velem a Barcát XD Vedd fenyegetésnek :P Nem is tudom mit mondjak, még le vagyok döbbenve kicsit :) Ilyen hiteles sajtótájékoztatót írni *-* Örülök, hogy Cam kijön a srácokkal, de Valdeznek és nem zsepiket hanem két nagy pofont adtam volna (indításként, utána jöhetett volna a többi :P) Ma csak ilyen rövid komit kapsz :) Sajna-bajna mire a folytatást hozod én már nem leszek Magyar földön, szóval én majd csak Szeptember 9 után tudok komizni ( 2 hét Anglia és Egy hét Finnország) de azért remélem sok fejezet fog engem várni mire hazaérek, és bepótolom a kommenteket :)
VálaszTörléspuszi: babu
Szia! Ez is nagyon jó rész lett!! :D Az egész nagyon jó lett! Várom a folytatást :D
VálaszTörlésBabu, akkor most már van célkitűzésem, megszerettetni veled a Barcát :P velem is meg lett kedveltetve Sebi meg Ramos, úgyhogy ennyi nekem is kijár... :D Örülök, hogy tetszett a sajtótájékoztató. =) Naa, szegény Valdez mit ártott neked? :D Ó, de rossz neked, hogy Anglia, aztán Finnország :P Mész Kimihez? *.* :P
VálaszTörlésMajd igyekszem a sok fejezet hadjárattal :P
Ildi, örülök hogy tetszett, a folytatás pedig már fent =)
Köszönöm a komikat =), puszi, Dorcsy