10. fejezet

Szükségem van rád!

Ajánlott zene: Enrique Iglesias - Ayer

Abban a pillanatban, hogy Iker látta a telefont millió és egy darabra hullani, rájött, hogy ez volt a legrosszabb döntés a lehetségesek közül. Mert így Lara nem tudja felhívni, hogy van-e valami fejlemény Camival kapcsolatban. Ő nem tudja folyamatosan hívogatni, reménykedve, hogy a géphang után egyszer meghallja barátjának szeretett hangját, és végső soron Cami sem tudja elérni őt. Feltéve, hogy még van ilyen szándéka, hogy el akar érni. Feltéve, hogy van bármilyen szándéka. Aggódott, és féltette a lányt. Nem tudta, mit csinálna, ha elveszítené, de abban biztos volt, hogy belerokkanna.

Lehajolt és a rengeteg részecske közül kikereste a SIM-kártyáját, gondolván arra talán még szüksége lesz. Leintett egy taxit, majd elhadarta Laráék címét, és az ablakon kezdett kibámulni. Rosszabbnál rosszabb gondolatok keringtek a fejében azt illetően, hogy miért is nem veszi fel a lány a telefont. Mi van, ha balesete volt, és tönkre ment a mobilja, ezért jelzi, hogy nem kapcsolható? Hiába igyekezett kiűzni a fejéből az efféle negatív képeket, valahányszor sikerrel járt, a helyére mindig újabb került.

Mikor a taxi megállt a ház előtt Iker kifizette a fuvart, majd az ajtóhoz rohant, és két kézzel püfölni kezdte. Nem sokkal később egy fáradt arcú, szőke lány nyitotta ki az ajtót.

– Valami hír? – Iker úgy kapaszkodott a mondatba, mint fuldokló egy látni vélt távoli hajóba. Hiába látta Lara arcán azt, hogy ha tudna valamit, már rég nem itt lenne, a fiú mégis reménykedett benne, hogy az egész csak vicc, és Cami mosolyogva kisétál a nappaliból. Ám amikor a lány nemet jelezvén megingatta a fejét, lelkiekben kicsit összeomlott.

– Mi történt? – tette fel az oly' logikus kérdést Lara.

– Konkrét részleteket én sem tudok, csak hogy Cami felhívott zokogva. Ki volt akadva, és három mondatot tudtam kivenni a mondandójából. A lényege az, hogy Fernando itt van Madridban, Cami pedig lefeküdt vele – mondta Iker a nappaliba belépve, ahol megbizonyosodhatott arról, hogy a dolog valóban komoly, hiszen a lánynak nyoma sincs.

– Jézusom. – Lara lesápadt. – De ugye nem… erőszakolta meg? – kérdezte szinte suttogva a lány, és mikor Iker nemet intett megkönnyebbülten sóhajtott.

– Akkor bármennyire jó barátja vagyok is, nem engem hívott volna, hanem Lizát. Viszont szerintem most jobban ostorozza magát így, hogy szabad akaratából mászott vissza az ágyába. Félek, hogy bármit képes megtenni. Olyat is, amit megbánna.

– Felhívtam mindenkit, akinek az A kerettől megvan a száma. Néhány bárba is odatelefonáltam, de sehol semmi. Senki nem hallott róla egy szót se – sóhajtott lemondóan Lara. Bár állandóan piszkálta barátnőjét, azért szerette és rettentően aggódott érte. És végső soron valahol magát is hibáztatta. Mert ha nem szívják Cami vérét, akkor a lány nem megy el bulizni, nem akad össze Fernandóval…

– Akkor most mi a teendő? Ülünk a szobában, és várjuk, hogy csoda történjen? Hogy Cami besétál az ajtón, és nevetve közli, hogy jól van? Ez… nevetséges – kelt ki magából Iker. A benne keringő érzelmek túlcsordultak, és hullámként csaptak össze a feje felett.

– Igen, Iker. Pontosan ezt fogjuk tenni. Mert semmi eredményt nem érsz el azzal, ha ilyen állapotban kocsiba ülsz és keresni kezded, mert az első fának nekimész. – Iker dühös tekintettel nézett a lányra, ám az állta a pillantását, míg végül lemondóan sóhajtott, és lerogyott a kanapéra.

*

Miután Iker bontotta a vonalat, Cami kezéből kicsúszott a telefon, csak ült a fal tövében és várt. Nem tudta kire, vagy mire, csak várt. Üveges tekintettel meredt a semmibe, és reménykedett, hogy ami történt, azt valójában csak álmodta. Sőt, hova tovább, merte remélni, hogy még most is csak álmodik. Ám a valóság szilárdságát és ridegségét mi sem bizonyította jobban, mint a nyakába zúduló eső, amely az évszakhoz képest meglepően hideg volt. Mióta esik Barcelonában, augusztusban jeges eső? Kérdezte magától a lány, szinte felocsúdva a révületéből, de aztán egy vállvonással lerendezte a dolgot, és tovább folytatta az útpadka rezzenéstelen bámulását.

Érzékelte ugyan, hogy valaki megáll előtte, beszél hozzá, lengeti a kezét, de nem reagált semmit. Nem értette mit mondott, és nem ismerte fel ki az. Egyben biztos volt, hogy nem Iker, és innentől kezdve már nem is érdekelte a személy kiléte. Az előtte térdelő illető finoman felpofozta, de a lány továbbra is csak az út szélét nézte. Azaz nézte volna, ha nem álltak volna be elé.

Érezte, hogy valaki a hóna alá nyúl és felhúzza a földről, de közben az előtte álló rendületlenül beszélt hozzá. Tehát legalább ketten vannak – szűrte le a tényeket Camila. Valaki a karjába kapta, aztán utána már csak azt érezte, hogy nem esik rá az eső. Vizes ruhái rásimultak, és csak ekkor jött rá, hogy mennyire fázik is igazából. Az első ülésről beszélgetésfoszlányokat hallott, de nem érdekelte mit mondanak. Nem volt ereje semmihez. Fáradt volt a teste és a lelke egyaránt. Behunyta a szemét. Csak egy pillanatra. Tényleg csak egy pillanat…

*

Ajánlott zene: Grits - My life be like

Néma csendben ültek a nappaliban. Iker az előtte levő üvegasztal minden egyes karcolását kívülről tudta már. Időnként megszólalt, hogy „Mi van, ha…”, de Lara valahogy mindig leintette, mondván nem szabad ilyenekre gondolni, holott az ő fejében is hasonló gondolatok keringtek. De tisztában volt vele, hogy ha ő is belekezdene, az egy cseppet sem segítene a kapuson. Pontosan tudta, hogy kettejük közül Iker az, aki számára fontosabb a csatárlány. Az, ami a kettőjük barátságát övezte, az túlment mindenen, amit a lány azelőtt tapasztalt, hogy őket, kettejüket megismerte volna. Olyan voltak ők, mint egymás alteregói. Pontosan tudták, hogy mikor mire gondol a másik, és ez, hogy a kapusnak fogalma sem volt arról, hogy mi járhat barátnője fejében megrémisztette Larát.

Iker idegei már a plafonon táncoltak, és minden másodpercet órának érzett. Minden percben úgy érezte, hogy teljes mértékig ellepheti az aggodalom, hogy bármelyik percben szívrohamot kaphat, ha nem jut azonnal valami információhoz a lányról. De egy helyben toporogtak, információ híján pedig szíve szerint a haját tépte volna.

Lara telefonjának csörgése élesen hasított a szobában leülő némaságba. Egyből felkapta a készüléket, és a hívó második mondata után megnyugodva sóhajtott. A telefonba mormogott pár köszönömöt, majd egy „megyünk” kíséretében kinyomta a telefont. Ikerre emelte a tekintetét.

– Megtalálták. – A fiú úgy érezte, hogy mázsás súly gördül le a szívéről. – Amikor felhívtam Xavit, azt mondta kimegy és körülnéz a környékükön, persze Leót se lehetett leállítani, ő is ment vele, az egyik utcán találták meg, a szakadó esőben ült, a mobilját meg kiáztatta az eső – vázolta a lány a helyzetet a garázs felé.

– Kié a Mercedes? – vonta fel a szemöldökét Iker a kocsik közé érve.

– Camiláé. Ma vette – mosolyodott el Lara halványan. A szőke lány bepattant a Nissan volánjához, Iker pedig az anyósülésre, és kihajtottak az udvarból. És bár Lara mindig – vagy legyen inkább többnyire – betartotta a közlekedési szabályokat, most mégis a megengedettnél jóval gyorsabban hajtott, ha a helyzet úgy hozta, keresztül a piros lámpákon. Csikorgó gumikkal állt meg a Barca középpályásának háza előtt. Alighogy leállította az autót, Iker kiugrott és ráfeküdt a csengőre. Lara kihúzta a kulcsot, és ő maga is kiszállt az autóból. A riasztó gombját benyomva, a kocsi kettőt pittyent és villogott, ezalatt a lány Iker mellé sétált.

Az ajtóban rövid időn belül megjelent egy borzas hajú Lionel Messi. Kinyitotta a kaput, hogy beinvitálta őket és Ikernek igen nehezére esett, hogy ne lökje félre a srácot, de végül sikerült uralkodnia magán és egészen az előszobáig a fiú mögött ballagott.

– Cami merre van? – fordult Leo felé lerúgva a cipőjét.

– Fel a lépcsőn, balra az első ajtó. – Iker bólintott, majd kettesével szedve a fokokat felrohant a lépcsőn. Koppintott kettőt az ajtón, és benyitott a szobába. Cami a lábait felhúzva feküdt az ágyon, és békésen szuszogott, de még így is látszott rajta, hogy össze van törve. Még a Fernandóval való szakítást sem heverte ki rendesen, erre jön az a tahó, és belerúg még egyet. És bár Iker nem volt az agresszió híve, kedve lett volna addig ütni Cami exbarátját, amíg az élet legkisebb jele is benne van. De mindezt mellékesnek tartotta, mert a szíve majd megszakadt az összetört lány láttán. Bár külsőleg lehet, hogy felnőtt, de belülről ugyanaz a kislány maradt, aki akkor volt, mikor elveszítette az édesanyját.

Halkan odasétált az ágy mellé, és leguggolt a lánnyal szemben. Finoman végigsimított a lány arcán, aki erre óvatosan nyitogatni kezdte a szemét. Pár másodpercig üresen bámult maga elé, aztán a felismerés beköltözött a szemébe, és rámosolygott a fiúra.

Ajánlott zene: Christina Aguilera - El beso del final

– Iker – halkan suttogta maga elé a nevet, mintha nem is akarná elhinni, hogy a fiú valóban ott van. Mégis hangjában a remény csillant, és a fiú jelenlétével a biztonság szigete érkezett hozzá.

– Itt vagyok. És itt is maradok. – Magához ölelte a lányt, aki készségesen kapaszkodott a fiú nyakába. Simogatta Cami hátát, ő pedig belesimult az ölelésbe. A fiú hangja, jelenléte, illata megnyugtatta, és tudta, hogy biztonságban van.

Iker feltelepedett az ágyra, hátát a falnak döntötte, Camilát pedig az ölébe húzta. A lány a mellkasához kucorodott és fejét a fiú vállára hajtotta. Az egész olyan békés volt és mindkettejük számára természetes. Egyikük sem tudta volna megmondani, mennyi időt ültek ott, amikor Iker kicsit eltolta magától a lányt.

– Cami… Ugye nem bántott? – amint kimondta, már érezte, hogy ez hülye kérdés volt. Hiszen látta a lányt, és tudta, milyen megtépázott a lelke.

– Fizikálisan nem… De ezzel így többet ártott, mint használt. Egy érzelmi roncs vagyok… – Camilából megint kitört a sírás.

– Nem kell elmondanod, csak ha úgy érzed, képes vagy rá. De tudd, hogy bármikor lesz rám szükséged, itt leszek. – És Cami tudta, hogy ezek nem csak üres szavak, mert tényleg bármikor számíthat a fiú segítségére.

– De. El akarom… – nagy levegőt vett, és belekezdett. – El akartam menni szórakozni. Felejteni akartam, mert ez az egész… felemésztett belülről. Ittam, de nem sokat, csak épp hogy jól érezzem magam. Táncoltam a parkett közepén, és felszabadult voltam. Nem gondoltam semmire, és legfőképp Rá nem… Aztán megjelent, és nem is tudom hogyan, de csak arra figyeltem fel, hogy csókolózunk. Én… nem akartam. De még mindig…

– Szereted – szögezte le a fiú, és bár kifelé erősnek mutatta magát, legbelül összeomlott. Újból. Mert bár tudta, hogy a lány nem szerelmes belé, minden egyes alkalommal, mikor kimondta, hogy Fernandót szereti, olyan volt, mintha tőrt döfne a szívébe.

– Nem – suttogta Cami – Nem szerethetem ezek után is. Gyűlölnöm kéne… – Iker nem felelt semmit, csak visszahúzta a lányt a mellkasára, és tovább simogatta a hátát.

– Aludnod kéne – törte meg a lány csendes szipákolását Iker. A lány bólogatott ugyan, de sok hajlandóságot nem mutatott arra, hogy kimásszon a fiú öleléséből. – Menj, fürödj le, addig szerzek valami ruhát, amiben alhatsz, jó? – A lány megint bólogatott, bár nem volt túl meggyőző. Végül miután sikerült felkelni az ágyról, Iker belökdöste a fürdőbe, rácsukta az ajtót ő pedig lement a nappaliba.

– Hogy van? – kérdezte egyből Leo. Iker felé fordult és ledobta magát az egyik fotelbe.

– Össze van omolva. De jobban lesz.

– Akkor holnap gondolom, nem jön edzésre se.

– Rosszul gondolod – csóválta a fejét a kapus. – Ott lesz. Cami – amellett, hogy zseniális focista, és remek barát – még egy dologban fantasztikus és ez a magánélet és a munka elkülönítése. Az egyetlen lehetősége, amikor el tudja felejteni, mi történt vele, az, ha játszik. Olyankor ki tud zárni mindent, ami nem a pályára való, és csak önmaga marad és a játék. Az az édes kettes, amit kicsi kora óta imád.

– Ezt örömmel hallom – mosolyodott el Leo is és Xavi is.

– Tudnátok adni valami cuccot, amiben alhat? – fordult Iker a Barca középpályása felé, aki bólintott, és megindult a lépcsőn. A szobájában válogatott-csapattársa kezébe nyomott egy pólót meg egy rövidnadrágot, és visszatért a nappaliba, Iker pedig a szobába ahol Camit találta. Bekopogott a fürdőbe, és amikor a lány kiszólt, hogy szabad, háttal az ajtónak benyitott, beadta a ruhát majd ki is ment. Leült az ágy szélére és várta, hogy a lány kijöjjön. Amikor aztán tíz perc után nyílt a fürdő ajtaja Iker felpattant, mint akit megégettek, és a lány elé lépett.

– Megyek most. Ha kell valami, lent leszek. – Röviden megölelte a lányt, és az ajtóhoz ment. Már épp a kilincsre tette volna a kezét, amikor meghallotta, hogy a lány a nevét mondja.

– Ne menj, kérlek. – Hangja kérlelő volt, már-már könyörgő.

– Cami… – Iker egy pillanatra lehunyta a szemét. Ő annyira nem tartotta ezt jó ötletnek.

– Kérlek… Szükségem van rád. – Ez betett a fiúnál. Nagyot sóhajtott és megfordult. A lány elé ballagott és bólintott. Cami valamelyest megnyugodva feküdt be az ágyba, Iker pedig a pulcsiját és farmerját ledobva bújt be Cami mellé. A lány egyből az oldalához simult, és fejét a mellkasára tette. Iker átkarolta a lányt, és egyik kezével óvatosan simogatni kezdte a hátát, Cami pedig néhány percen belül az álmok mezejére lépett.