11. fejezet

Otthon, édes otthon

Ajánlott zene: Skylar Grey feat P.Diddy - Coming home

Az ominózus éjszaka után Cam zárkózottabb lett, és magába fordult – még jobban a focira koncentrált, és semmi másra, csak a focira. Elsőként érkezett az edzésekre, utolsóként ment el, és bár a csapattársakkal jó volt a kapcsolata, mégsem ment szinte soha velük bulizni vagy szórakozni. Edzések és meccsek hazament Larához, néha elment futni Bajnokkal, de a társasági életét szinte nullára redukálta. Ikeren, Larán és León kívül szinte senkivel sem kommunikált mélyebbre menően. A fiatal srác volt az egyedüli, aki néha rá tudta venni Camilát arra, hogy néha kimozduljon. Rengeteget beszélgettek, és Leo sokat segített Caminak abban, hogy tovább tudjon lépni.

Mégis – bár magának is csak nehezen sikerült bevallania –, rá kellett jönnie, hogy hiányzik neki Madrid. Nem a szó konkrét értelmében a város, hanem a csapat, és az ott élő emberek. Liza, Iker, Raúl, Sara… Bár többségükkel telefonon tartotta a kapcsolatot, de az mégsem válthatta fel a mindennapi találkozásokat. Ráadásul Camilának éppen most lett volna a legnagyobb szüksége a Madridban hagyott barátokra.

Ahogy a szezon telt, egyre jobban feloldódott a csapatban, egyre gyakrabban ment el velük akárhová, egyre többször vett részt a megnyert meccsek utáni bulikon – mert, hogy ilyenből akadt egy pár. Az egész csapat hétről hétre fokozatosan fáradt, hiszen a BL-ben, a bajnokságban és a kupában is helyt kellett állniuk. De derekasan küzdöttek, vállvetve egymásért, és a győzelemért. Camilát a szurkolók hamar a szívükbe fogadták, az állandó lelkesedésével, optimizmusával és küzdeni akarásával pedig pár hónap elteltével alapemberré vált a csapatban.

Vezették a bajnokságot a Real Madrid előtt, nem sokkal ugyan, de az előny megvolt. Arra eszméltek csak fel, hogy már jócskán a december közepén járnak, és bizony mindjárt itt a karácsony. A téli szünet előtti utolsó meccsüket a Málaga ellen játszották, és 5-1-es gólparádéval örvendeztették meg a nagyérdeműt. Az öt hazai gólból Cami és Leo kettőt-kettőt vállalt magára, azt a maradék egyet pedig Ronaldinho szuszakolta be a balalsóba.

– A karácsonyt hol töltöd? – kérdezte a meccs után, a stadion előtt Leo Camitól.

– Hazamegyek Madridba.

– Madridba haza? – Leónak hirtelen kétszer akkorára nőttek a szemei.

– Igen. Madridban születtem. Meg életem tizenkilenc évét ott is éltem le.

– Ezt látod nem tudtam.

– Sok mindent nem tudsz még rólam, Kölyök – kúszott mosoly a lány arcára.

– Szilveszterkor lesz egy buli nálam… – kezdte az éppen odacsapódó Valdés.

– Rongyrázós parti gazdagéknál? – vigyorgott rá Cami, Leóból pedig kitört a röhögés.

– Így is lehet nevezni. Ott lesz az egész csapat, meg néhány barátom…

– Akkor úgy érzem, ott a helyem – mosolygott Cami.

– Mint csapattársa, vagy mint barátja? – kottyantotta közbe Leo.

– A Kölyök is jön? – kérdezte a lány, mire a kapus csak vállvonással reagált és égre emelt tekintettel válaszolt vigyorogva. Cami elnevette magát, Leo pedig hisztis kisgyereket játszott.

– Azon gondolkoztam, hogy hozhatnék-e egy-két embert? – puhatolózott óvatosan a lány.

– Mennyi az az egy-kettő? – vonta fel Valdés a szemöldökét.

– Háát… – Cami gyors fejszámolást végzett. – Nyolc. Ha Cece és Marisol hoz magával valakit, akkor tíz.

– Kizárt – vágta rá egyből a kapus.

– Vic – nyújtotta el a srác nevét Cami, és kérlelő tekintettel nézett rá, miközben nagyokat pislogott és rebegtette a szempilláit.

– Legyen – forgatta meg a szemeit a srác. – De egy névlistát kérek majd.

– Akár most is megkaphatod. Elsa Herrero és Cristiano Ronaldo, Lara Aberquero és Kimi Raikkönen, Sara Velazquez és Iker Casillas, Marisol Flavia és Cecilia Cardozo – vigyorgott rá Cami.

– Arról nem volt szó, hogy sztárparádét tartasz – hisztizett Valdés.

– Ugyan Vic, nem morogj már, mint valami rühes kutya – vigyorgott rá Cami. Határtalanul jókedve volt, és ezt még a kapus durcázása sem ronthatta el. Büszkén jelenthette ki, hogy túljutott Fernandón. Pokolian nehéz volt, de túl volt rajta, és ezt kizárólag a barátainak köszönhette, ezért pedig mérhetetlenül hálás volt nekik.

Elköszöntek egymástól, majd Cami bepattant a fekete Mercedesébe, és hazahajtott Laráékhoz. Mivel a Forma1-ben nagyjából már egy hónapja szünet volt, Kimi szinte állandósult jelleggel ott volt náluk, így szépen lassan Cami is hozzászokott a finn jelenlétéhez. Ahogy beállt a garázsba felballagott a belső lépcsőn, lerúgta a cipőjét majd egyből a nappaliból nyíló teraszajtóhoz ment, és beengedte Bajnokot.

– Felőletek aztán meg is fagyhatna kint ez a szerencsétlen kutya – szólt Cami, ahogy belépett a konyhába.

– Mert aztán tizenhárom fokban tényleg a fagyhalál fenyegeti – vágta rá zsigerből a kaját kevergető Kimi.

– Nem úgy volt, hogy ma én főzök? – vonta fel a szemöldökét Cami.

– Baszki, neked semmi se jó? – jött a válasz a finntől.

– Jó, rendben, vedd úgy, hogy nem szóltam… – huppant le Larával szemben az asztalhoz.

– De ha már így felajánlottad, igazán segíthetnél – szólalt meg Kimi kis szünet után.

– De hát én nem is… – miután Lara bokán rúgta, felállt és segített a vacsiban Kiminek. De annyira belejöttek a főzőcskézésbe, hogy kilenc is jócskán elmúlt, mire leültek enni.

– Én a holnap reggel kocsival megyek Madridba. Viszont szilveszterre jövök vissza, mert Vic bulit tart, és meghívott, engem és pár barátomat.

– Igen, én is hallottam… – mondta Lara, ő már ismerte, tudta, hova fog barátnője kilukadni.

– Titeket is meghívott. – Kimi szemei a kétszeresükre nőttek.

– Meghívott vagy meghívattál? – Egészen jól vág az agya kiskomának – gondolkozott Cami.

– Nem is vagy te annyira szőke – vigyorgott rá, de a kérdésre választ nem adott. – Amúgy, ha minden jól megy, jönnek Lizáék, Iker, Sara, Cece és Marisol is.

– És erről már ők is tudnak? – vigyorgott Camira Lara.

– Csak idő kérdése, és tudni fognak – viszonozta a lány barátnője arckifejezését.

A vacsora után a Barca csatára körbetelefonálta az ismerőseit, hogy bizony szilveszterkor buli lesz Valdésnél. Persze, kizárólag azokat hívta, akiket a srácnak is megemlített. Lizának telefonált utoljára, mert tudta, hogy a fél estét végig fogják beszélni.

Ajánlott zene: Jason Mraz - I'm yours

– Holnap megyek Madridba – kezdte vidám hangon Cami a telefonba a köszönés után.

– Király, holnap este játsszuk idén az utolsó meccsünket. – Bár Cami nem látta, de biztos volt benne hogy a lány arcán széles mosoly terül el.

– Akkor kimegyek. – Mi sem volt számára ennél természetesebb, végtére is a legjobb barátnőjének a meccséről volt szó.

– Cris is ott lesz – közölte Liz, csak úgy, mellékesen.

– Tényleg? Úristen, a napját nem tudom, hogy mikor láttam utoljára – gondolkodott el Cami, de azért örült, hogy végre több időt tud eltölteni a régi barátai közt. Mert bár kétségkívül szerette az újakat, de a gyerekkori barátságokat semmi nem szárnyalhatja túl.

– Igazából azért hívtalak, hogy van-e programod szilveszterre? – tette fel Cam a már majdnem elfelejtett kérdést.

– Nincs, de úgy érzem, két percen belül lesz. Mit találtál ki?

– Én semmit…

– Cam, ne kamuzz – szólt a lányra a barátnője, de érezte a hangján, hogy vigyorog.

– Én tényleg semmit. Vic… Azaz Valdés szervez bulit, és titeket is meghívott.

– A ki, hogyan és kit hívott meg dologra holnap visszatérünk még. Meccs után átjössz?

– Cris nem bánja? – kérdezte Cam. A világért nem akarta volna őket zavarni.

– Dehogy bánja. Örül, mint majom a farkának, hogy jössz. Bár, most meg van sértődve, mert elzavartam, mondván ne kérdezze már másodpercenként, hogy miről van szó. – Cami felnevetett, mert teljesen el tudta képzelni a szituációt. Mellesleg ki is nézte a dolgot a portugálból.

– Ez esetben nem mondhatok nemet – nevetett fel Cam. – Viszont azon gondolkozom, hogy haza menjek-e előtte. Mert kutyával együtt megyek.

– Hozd Bajnokot is nyugodtan. Úgyis rég láttam.

– Akkor az első utam hozzátok vezet majd. Valaki legyen otthon, hogy beengedjen – vigyorgott a barcelonai csatárlány.

– Mikorra érsz be?

– Szerintem dél körül. Miért?

– Akkor csak Cris lesz itthon, de megrendszabályozom, hogy normális legyen. – Cam hallotta, ahogy Liza eltartja a telefont, és kiabál Crisnek, hogy holnap ő kísérgeti Camit. A lánynak nevethetnékje támadt a jelenetet elképzelvén. Nem sokkal később letették és Cami is álomra hajtotta a fejét.

Másnap, hétfőn, könnyes búcsút vett Larától és kevésbé könnyeset Kimitől a kocsi feljárón, majd a kutyát betéve a kocsiba elindult Madridba. Jó tempóban sikerült elautóznia a fővárosig, és dél után néhány perccel már a kutyával az oldalán toporgott Liza ajtaja előtt, arra várva, hogy Cris végre kiráncigálja a seggét.

Álmos fejjel egy szál melegítőgatyába jött ki, hogy beengedje Camiékat. Ahogy a lányt meglátta, gyorsított a léptein, és a kapunyitás után megölelte, felkapta és megpörgette a levegőben.

– Cris, tegyél le! Cris! CRIS! Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro, tegyél le most azonnal! – visította Cam nevetve, mire a fiú lerakta a földre, majd a kapun kívül üldögélő kutyához guggolt, és megvakargatta a fejét. Kinyitotta a nagykaput, Cami pedig beállt a Mercedesszel, amit Cris elismerő füttyentéssel díjazott.

– A tiéd? – kérdezte hitetlenkedve.

– Naná – érkezett a válasz Camilától.

– Elvihetem egy körre?

– Álmaidban – vigyorgott rá a lány, majd egy sporttáskát kikapva a csomagtartóból beballagott a lakásba. Őt Cris követte két kezében egy-egy táskával, mögötte pedig Bajnok ballagott lelkesen.

– Liza haza jön még? – kérdezte Cami ebéd közben, de Cris csak megingatta a fejét. – És, milyen az élet Manchesterben? – nézett vigyorogva Crisre a lány.

– Remek, megyeget a játék, a szurkolók úgy érzem, szeretnek – mosolygott szerényen a fiú. Cami, bár ismerte a fiút, mindig meglepte, amikor újból és újból tudatosult benne, hogy Cris egoizmusa mindössze álca, egy egyszerű, focizni szerető portugál srácnak, hogy ne szedje szét a sajtó. Mindössze az igazi barátai ismerték az igazi Crist, de a srác ezt egy csöppet sem bánta, mert azon a véleményen volt, hogy inkább legyen egy igazi barátja, mit ezer olyan, aki csak a hírnév miatt van vele, azért mert ő Cristiano Ronaldo.

– Az a lényeg – mosolygott rá szívből jövően Cam. – Nem tudod, Ikerék ott lesznek a meccsen?

– Mintha Liza azt mondta volna, hogy igen. – Camilának felcsillantak szemei, hiszen tudta, hogy az, hogy Iker ott van, egyben Raúl és Becks ottlétét is jelenti. Ők hárman, néha Gutival együtt négyen, ugyanis össze voltak nőve.

– Kikkel is játszanak? – kérdezte Cam már a stadionba vezető úton. Végül az ő kocsijával mentek, és engedélyezte Crisnek, hogy vezessen, de minden mozdulatát figyelte, és másodpercenként bele tudott volna szólni, hogy mikor hogy váltson, mennyire nyomja a gázt, hogy fogja a kormányt, hogy üljön…

– Sevilla – érkezett a rövid válasz miközben Cris teljesen belefeledkezett abba, hogy négyesből visszaváltson hármasba.

– Akkor Cece is jön, gondolom. Tényleg, azt nem tudod, hogy marad-e?

– Jön, hozza az új pasiját. Marad. – Cris csak tőszavakban volt képes beszélni, annyira lekötötte az autó.

– Komolyan mondom, többet nem ülhetsz be az autómba, ha képtelen vagy idekoncentrálni…

– Azt akarod, hogy rád koncentráljak az út helyett és összetörjem? – vigyorgott rá Cris.

– Isten ments. Figyeld az utat! Figyeld már az utat! Tekintetet vissza az ÚTRA! – szólt rá Cami halálosan komoly arccal, de a szája a sarkában mosoly bujkált.

Ajánlott zene: Carlos Santana feat Chad Kroeger - Into the night

Miután sikeresen megérkeztek a stadionhoz és az autóval együtt mindhárman épségben voltak, a belépőjüket felmutatva beballagtak, és a VIP részleg felé vették az irányt. A lelátón Cris a háta mögé tessékelte Camit, hogy akik előttük vannak, ne lássák.

– Hoztam egy kis meglepit – vigyorgott a srác az összegyűlt ismerősökre, majd félreállt Cami elől. Iker szúrta ki először Camit és egyből odament hozzá és megölelte.

– A városban vagy és nem is tudok róla? – feddte meg lányt mosolyogva.

– Meglepetésnek tartogattuk – pislogott nagyokat a srácra, aki erre elnevette magát. – Raúl, Becks! – sietett oda a két említett focistához egy-egy ölelésre.

– Cami, vagy ezer éve csak tévéből látunk – vigyorgott rá az angol.

– Mert szerinted én titeket nem, mi? – bokszolta vállon a kétgyerekes családapát, majd leguggolt a férfi mellett álló kissráchoz. – Helló Brook. – Összeborzolta a haját, és magához ölelte az ötéves kisfiút.

– Victoria és Romeo megvannak?

– Naná, februárban pedig jön a harmadik – vigyorgott David. – Amúgy Vicky mondta, hogy valamelyik nap majd benézhetnél, ő szívesen lát.

– Vigyázzon, mert szaván fogom – kacsintott Cami az angolra, majd odafordult az éppen apjának mutogató Jorge Gonzálezhez. – Na mizujs kölyök? – ütögette meg a kissrác vállát.

– Camii! – nevetve ugrott a lány nyakába. – Képzeld! Apa elvitt focizni, és azt mondta ügyes vagyok. Majd focizol velem? – kérdezte csillogó szemekkel, mire a lány felnevetett.

– Hát persze, hogy focizok veled.

Rövidesen aztán mind leültek a helyükre, és Cami valahogy Iker és Cris közé keveredett. Néhány perccel a kezdés után Marisol futott be, nyomában egy vállig érő, barna hajú illetve egy alacsony fekete hajú sráccal a nyomában. Leültek a Camiék melletti három üres helyre, és ők is a mérkőzést kezdték szemlélni. A Real a tízedik perc környékén gólt szerzett, a szurkolók Sarát ünnepelhették, mint gólszerző. A mérkőzés izgalmasan telt, támadások tarkították az egészét mindkét csapat részéről. A harmincharmadik percben a sevillaiak örülhettek, Cece passzát kapura lőtte egy csatáruk, ám Liza vetődve menteni tudott. A labda azonban a passzt adó lány lába elé hullott, aki csak átemelte Lizán, így szerezve egyenlítést. A szünetre döntetlennel mentek a csapatok, Cami pedig odament üdvözölni válogatottbeli csapattársát.

– Szia, mizujs? – vigyorgott a csatárlány a Valenciában játszó barátnőjére.

– Megvagyok, köszi. Engedd meg, hogy bemutassam, egy jó barátomat, a Valencia nagycsapatánál játszó David Villát. A tökkelütött mellette meg Sergio Ramos, Cece barátja – kacsintott rá Marisol.

– Helló, Camila Sánchez. De mintha mindkettőtöket láttalak volna már a pályán – vigyorgott Cam, és két-két puszival üdvözölte a focistákat.

– Igen, mellettem mentél már el úgy, hogy gól lett belőle – sóhajtott színpadiasan Sergio, mire mindannyian felnevettek.

Jó hangulatban telt el a második félidő, ahol mindkét csapat rúgott még egy-egy gólt. A meccs végén közös megegyezés alapján elmentek Lizáékhoz, persze Raúl és Becks nélkül – ők a gyerekek fáradságára hivatkozva hazamentek. Lizát, mivel külön kocsival volt, nem várták meg, nagyjából fél órával a jókedvű társaság érkezése után esett be az ajtón Cece-vel és Sarával az oldalán. Egy picit meglepődött a népes gyülekezeten, de aztán vállat vonva becsukta az ajtót maguk mögött. Ekkor szúrta ki a legjobb barátnőjét, és Camila nevét visítva ugrott a nyakába.

– Ki tudja már, hogy mikor láttalak utoljára. Hiányoztál, csajszi – mondta a kapuslány, mikor leszakadt barátnője nyakából.

– Tudom, de lefoglalt a munka – vigyorgott Cam. – Te is nekem.

– Munka? Milyen munka, he? – állt a hátuk mögé Iker kezében egy pohár beazonosíthatatlan színű löttyel. Cami csak nevetve a srác mellkasába bokszolt.

Bár nagy buli volt, Cami nem akarta kiütni magát, mondván másnap megy az apukájához. Azért pár pohár ital lecsúszott a torkán, de nem akart mélyen a pohár fenekére nézni. Így is remekül szórakozott, az idő nagy részét Iker társaságában töltötte, illetve Lizával és Crissel. Na meg táncolt Sergióval és Daviddal is.

– Kár, hogy Lara nem tudott eljönni – szólalt meg a kanapén Cam mellett ülő Liz.

– Ja, igen, de holnap mennek Espoo-ba, mert Kimi bemutatja a családjának – magyarázta Camila.

– Ennyire komoly? – kérdezte vigyorogva a nemrég hozzájuk csapódó Sara.

– Igen, nagy az összhang nagyon, főleg ha az én vérem szívásáról van szó – nevetett fel Cam.

Hajnalra Liza felszívódott, a társaság fele már aludt, és Cami is iszonyat fáradt volt. A kanapén ücsörgött, mikor Iker lehuppant mellé.

– Baj van? – kérdezte egyből aggódó tekintettel a fiú.

– Nem dehogy, csak fáradt vagyok – mosolygott a srácra Cam. – Hiányoztál – nézett fel legjobb barátja mogyoróbarna szemeibe.

– Te is nekem, te bolond. Na, gyere ide. – Mosolyogva magához ölelte a lányt, aki a fiú nyakhajlatába fúrva fejét, mélyen beszívta az illatát. Ikernek feltűnt, hogy ölelésében a lány egyre laposabbakat pislog, úgyhogy kényelmesen elfészkelődött a kanapén, és Camilát ölelve aludt el.