12. fejezet

Ünnepi parádé

A Lizáéknél tartott buli másnapját Cami legjobb barátnőjével, Cecyvel, Sarával és Marisollal kiegészülve az egyik madridi plázában töltötte, karácsonyi ajándékokra vadászva. És bár ötletetek terén nem állt a helyzet magaslatán, nap végére mégis mindenki számára megtalálta az ideális ajándékot. Még délután felhívta az apukáját, hogy csak másnap megy, mert az este Crist elzavarva otthonról, csaj bulit tartottak Lizánál. Amolyan filmnézős táncolós, hámból kirúgós, iszogatós, körömfestős csaj bulit.

Másnap Cami hazaautózott, és egész napját az apukájával beszélgetve töltötte. Régi jó szokásukhoz híven, közösen mentek el karácsonyfát venni, és hosszas válogatás után sikerült is kiválasztani az ideálisat, amit Benito Sánchez otthon hosszas munka során faragott bele a fenyőfa talpba.

Cami az estét telefonálással töltötte. Megbeszélte az Espooban tartózkodó Larával, hogy majd huszonkilencedikén mennek vissza mindketten Barcelonába. Természetesen elcsacsogta neki a Lizáék hétfői meccse utáni ünneplést, a csaj bulit és azt is, hogy mekkora letörtséget okozott a hiánya. A szőke lány válasza erre csak annyi volt, hogy el tudja képzelni. Kimi persze képtelen volt befogni a száját, így minden Lara által mondott mondathoz volt valami kommentárja.

– Komolyan mondom, huszonkilencedikén megtépem azt a szőke fejét – nevetett a telefonba Cami. Jó kedve volt, és tudta, hogy a finn minden szavát csak viccből mondja. De ha komolyan gondolta volna, akkor sem tudta volna elrontani a lány boldogságát. Mert igenis boldog volt, hiszen otthon töltötte a szeretet ünnepét, a családjával és a barátaival.

A szentestét immáron évek óta a Casillas családnál töltötték a vacsorával együtt, és valójában Cami is úgy szerette a család minden tagját, mintha a sajátja lenne. A lány segített Mariának a vacsora elkészítésében, majd fél hétkor együtt ültek le az asztalhoz. A teljes karácsonyi menüsor elfogyasztása után körbeülték a nappali közepén felállított, piros-arany színben pompázó karácsonyfát, hogy átadhassák egymásnak az ajándékaikat.

Camila Ikertől két kis dobozkát kapott. A nagyobbat bontotta ki először, és egy vékony bőr karkötőt talált benne rajta ezüst „Bárhol legyél is, én veled leszek” felirattal, és a felirat végén egy aprócska Barca címerrel. Cami a meghatódottság könnyeivel a szeme sarkában fonta kezeit a fiú nyaka köré, és a vállába suttogott köszönöm után néhány könnycseppének nyoma Iker pólóján maradt. A kisebb dobozban egy pár fekete, csillag alakú fülbevaló volt, melynek egyik felén a „football” a másik felén pedig a „superstar” szó szerepelt. Cami ismét a fiú nyakában kötött ki bár ezúttal nem ugyanazok a szavak hagyták le az ajkát.

– Kamus vagy, nem is igaz – motyogta a fiúnak, aki csak elnevette magát.

– De igaz. Csak végre el kéne felejtened az önbizalom hiányos hülyeségeid – mosolygott a fiú Camira, miután az kibontakozott az ölelésből.

A lány Iker öccsének egy aláírt Ronaldinho mezt adott, mivel a srác több hónapja rágta a fülét érte. Persze az ajándék átadása után nem restellte megkérdezni, hogy megvan-e már a házuk.

– Házunk? Tisztázzuk a helyzetet. Az kizárólag az én, hangsúlyozom az ÉN házam. Te csak ott lakhatsz majd az én királyságom miatt.

– Ez az Cami, oltsad csak az öcsémet – vigyorgott Iker.

– Gyerekek, karácsony van, a szeretet ünnepe – szólt közbe mosolyogva Maria, de kisebbik fia leintette.

– Ugyan már anya. Mi szeretjük egymást – ezzel egyik oldalról a bátyjába másik oldalról pedig Camiba csimpaszkodott.

– Na, kölyök, akadj le a nyakamból, vagy mész az utcára – nevetett fel Cami.

Csak este későn mentek haza Sánchezék, ahol a lány egyből bedőlt az ágyába és elaludt. A következő két napja élénk semmittevéssel telt, azt leszámítva persze, hogy elment délutánonként futni Bajnokkal, hogy ne essen ki a formájából. Szívesen hívta volna Ikert is, de tudta, hogy a családjával együtt vidékre utazott rokonlátogatásra.

Huszonhetedikén Cami az előre megbeszéltek szerint elautózott a madridi Beckham rezidenciára, ahol a merő véletlennek – vagy David mindenhatóságának - köszönhetően ott volt Raúl is kicsiny családjával együtt.

Cami jól elbeszélgetett Vickyvel és Mamennel, de aztán Brooklyn és Jorge addig nyúzták, amíg le nem ment velük az alagsorban található teremfocipályára. Röviddel utánuk megérkezett Becks és Raúl is, majd a feleségeik is a két kisebb gyerekkel, bár ők csak a pálya szélén állva nézték a mérkőzést.

A gyerekek hamar elfáradtak, így a nagy focizásból az lett, hogy leültek Cami mellé és meséltek. A lány imádta mind a négy gyereket, szeretett velük játszani, focizni, vagy nemes egyszerűséggel csak hallgatni, ahogy mesélnek. Hogy mi volt az edzésen, hogy mi történt velük az oviban…

Épp Brooklyn beszámolója közepén tartottak, mikor Camila mobilja megcsörrent. Bocsánatkérő mosollyal vettem fel a készüléket és lépett ki a folyosóra.

– Na, mi van Kölyök? – reagálta le Leo képernyőre kiírt nevét.

– Nem leszel boldog…

– Remek, akkor ne keseríts el, szi…

– Ha kinyomsz, holnaptól nincs munkád – szakította félbe Leo a lányt.

– Hallgatlak – sóhajtott fel Cam.

– A vezetőség kitalálta, hogy holnap lesz egy díszvacsora ahol minden kerettagnak meg kell jelenni. Egy amolyan év végi tisztelgés meg köszönetnyilvánítás a szponzorok előtt. Kiöltözős giccsparti, rengeteg bájvigyorral – egyszerűsítette le a fiú a dolgot.

– Magyarán azt mondod, emeljem fel a seggem, és menjek oda?

– Pontosan.

– Kizárt. Mondd meg Rijkaardnak, hogy nem érdekel a hülyesége, és nem fogok elmenni, meg úgy ugrálni, ahogy ő fütyül, amikor elvben szünet van.

– Komolyan mondtam azt, hogy kivágnak a csapattól, ha nem leszel ott. Nézd, szerinted Rijkaard ugrál és tapsikol örömében, hogy mindenkit be kell rendelnie? Fenét. Ugyanúgy semmi kedve az egészhez, ahogy neked, nekem vagy bárki másnak. Viszont a szponzorok nem hiszem, hogy túlzottan értékelnék, ha a csapat egyik legnagyobb gólvágója a személyes hisztije miatt otthon maradna. Ez nem csak rólad szól, Cami. Ez nem egy interjú, amit ha kihagysz, akkor megúszod egy kis ejnye-bejnyével. Ha a fejeseknek valami nem tetszik, akkor megvonják a támogatásokat, ami így a téli átigazolási szezon előtt igencsak nagy érvágás lenne a csapatnak. Itt kegyetlen nagy pénzek vannak mozgásban. Ha nem jössz el, nem csak a saját karriered teszed tönkre, hanem az egész csapatét. Úgyhogy szépen fogod azt a kurva nagy egódat és eldobod, és az első Barcelonába tartó gépre felpakolod a segged, és holnap eljössz arra az istenverte vacsorára, és az egészhez még jó képet is fogsz vágni. Értve voltam? – Camila köpni-nyelni nem tudott. Egyrészről azért sem, mert hihetetlen volt számára, hogy Leo tizennyolc éves létére hogy átlátja az egész helyzetet, másrész az is elnémította, hogy a srác milyen játszi könnyedséggel osztotta őt ki. Valahogy összemakogott egy „Rendben, ott leszek” szerű választ, majd kinyomta a telefont és maga elé révedve sétált vissza a terembe Vickyék mellé.

– Leosztott egy kölyök.

– Szokj hozzá. Ha Brookék felnőnek, ők se fognak, nem hogy ránk nem Daviddel, de még rád se hallgatni – nevetett fel David felesége.

– De ez egy taknyos kölyök. A csapattársam. – Cami megingatta a fejét. – Parancsba adta, hogy menjek Barcelonába, valami „nyaljuk ki a főmuftik seggét” címen futó díszvacsorára. Úgyhogy sajnos mennem kell. De amint tudok, jövök. Vagy ha megtalálom végre a tökéletes házat Barcelonában, ti is eljöhettek ám, nem sértődöm meg – mosolygott a két nőre. Puszik és ölelések között búcsúzott mindenkitől, majd autóba szállva hazavezetett a szülőházához. Összepakolta a magával hozott holmiját, majd Bajnokkal együtt a kocsiba rakta, elbúcsúzott Benitótól, és nekivágott a Barcelonába tartó autóútnak.

Késő este volt már, mire a katalán fővárosba ért, és Lara házánál a mélygarázsba lerakta a kocsit, majd felcaplatott a szobájába. Az ágyon elterülve hívta fel Leót.

– Jelentem, megérkeztem, apuci.

– Örülök.

– Holnap eljöhetsz velem vásárolni.

– Hogy én vásárolni menjek egy NŐVEL? Kizárt. Nincs az az Isten tiltakozott a fiatal argentin. 

– Ennyivel jössz nekem, minekutána is a hatszáz kilométeres út felét sötétben kellett levezetnem, és mert elmegyek arra a vacsorára. Úgyhogy holnap tízre megyek érted. Jóéjt, Kölyök! – elégedett vigyorral az arcán nyomta ki a készüléket, majd úgy, ahogy volt, ruhástól fészkelte be magát az ágyba. Félálomba még érzékelte, hogy Bajnok a lábához kuporodik, majd végleg elaludt.

*

Másnap reggel tízkor ígéretéhez híven ott állt Leo Xavival közös háza előtt. Mire felsétált a kovácsoltvas kapuig megjelent az ajtóban a spanyol, és a bejárat is nyitva volt.

– A Kölyök?

– Még alszik – vigyorgott rá a Barcelona középpályása mire Cami arcára is hasonló arckifejezés ült ki. Első útja a konyhába vezetett, ahol egy poharat teleengedett jéghideg vízzel majd komótosan felballagott Leo szobájába, és a fiú nyakába öntötte a pohár tartalmát. Az argentin zseni ordítva ugrott ki az ágyból és Cami vigyorával találta szembe magát.

– Megmondtam, hogy tízre jövök érted. Kapd össze magad, mert mindjárt indulunk. Lent megvárlak. Ha visszaalszol, nem úszod meg ennyivel – mondta a lány, majd az ajtót becsukva maga mögött leballagott a konyhába, hogy Xavi társaságában elfogyasszon egy bögre kávét. Leo tizenöt perc után jelent meg a lépcső aljában igencsak bosszús ábrázattal. Cami elégedetten tápászkodott fel az asztaltól és a spanyoltól elköszönve beült a kocsiba. Megvárta míg Messi is bepattan mellé, hogy aztán a legközelebbi plázába hajtson. Bár ő maga sem szeretett vásárolni, most mégis a lehető legtöbb ruhát próbálta fel, és az argentin szenvedését látva, különösképpen élvezte is.

– Igen, ez határozottan jó. Megvesszük? Remek! Menjünk! – mondta Leo a tízedik ruha felpróbálása után, és már meg sem próbált lelkesedést színlelni.

– Nem, azt hiszem mégsem veszem meg. Túlságosan kövérít. – Cami igazán szadistának érezte magát, amiért ennyire próbára teszi a fiú türelmét, de hiába tudta, hogy nem Leo hibája a vacsora, rajta verte le a port. Plusz valahol, mélyen talán kicsit élvezte is, hogy megviccelheti a srácot. Még két ruha megpróbálása után  azonban megkegyelmezett a fiúnak, és leemelte a fogasról azt a ruhát, amit először próbált.

– De hát… Ezt egyszer kiszanáltad már! – hápogott Messi.

– Csak szívattalak, Kölyök – vigyorgott rá a lány. – Most megyünk, és keresünk neked valami ehhez illő inget, és mehetünk is. – Az ingválasztás már könnyen ment, vettek egy sötétlila inget, illetve Cami még választott egy ruhához illő cipőt is.

Még a plázában megebédeltek, aztán hazafelé menet kirakta Leót, aki megígérte, hogy fél hatra ott vannak érte Xavival. Cami kényelmesen hazaautózott, és nekiállt készülődni. Magára vette a lila félvállas mini ruhát egy fekete magas sarkúval, behullámosította a haját, és a ruha színével harmonizáló sminket kent fel a szemére.

Fél hatkor valóban ott volt a két focista, így bezárta a lakást, a kulcsot a kis laptáskába tette, és beszállt hátra Leo mellé. A nyelve hegyén volt már egy megjegyzés, hogy tulajdonképpen miért is ül hátul, talán nem éri el a kor per magassághatárt, de inkább magában tartotta.

Az egész estély egy állófogadással kezdődött, ahol mindenki pezsgőspohárral a kezében álldogált, beszélgetett, jópofizott. Cam Leóba karolva lépett be, és szíve szerint vissza is fordult volna abban a másodpercben.

– Mosolyogj – szűrte oda a fogai közt Messi, mire Cam arcára felkúszott egy nem túl magabiztos mosoly.

– Megfelel?

– Kezdetnek elég lesz. De a főszponzoroknál rebegtethetnél szempillát is – vigyorodott el Leo.

–Kurválkodjak? Ki találta ki? Nincs benne a szerződésemben! – kapta fel egyből a vizet a lány. Tényleg semmi kedve nem volt ahhoz, hogy itt legen. Igazság szerint bárhol szívesebben lett volna, mint itt. És mivel ennyire a pokolba kívánta az egész rendezvényt, ingerlékenyebb volt az átlagnál.

– Nem ezt mondtam, Cam. Szó sincs róla. Figyelj, itt vagyunk a vacsora után még egy órát, aztán elmegyünk haza, mondván rosszul vagy. Rendben? – Leo hangja kedves volt, és Cami a hirtelen rátörő idegességből egy kicsit lenyugodott, és bólintott.

Rengetegen mentek oda hozzájuk. a feléről azt sem tudták, hogy kik azok, de mosolyogtak, bólogattak, és válaszoltak a kérdésekre – persze kizárólag elegáns, kifinomult hangnemben.

– Basszus, te hogy bírod az állandó mosolygást? Az összes arcizmom fáj már tőle – fakadt ki Cami.

– Megszokás – vont vállat Leo.

– Én nem azért jöttem ide, hogy az összes vén milliárdos engem stíröljön, és luxuskurvát játszva mutogassam magam nekik, meg hogy bájvigyorral az arcomon jópofizzak. Focizni jöttem, és semmi mást nem is akarok csinálni.

– Nyugi Cami. – Az argentin a csatárlány arcára simította a kezét. – Bármennyire is nem akarod, ez hozzátartozik az egészhez, és ezt neked is el kell fogadnod. Mind azért vagyunk itt, hogy a főnökség pénzhez jusson, amit majd fölösleges dolgokra elverhetnek, illetve megemelhetik az igazgatóság fizetését. De ha felállsz és szembefordulsz a tömeggel, akkor eltaposnak. Mert hiába tudná mindenki, hogy igazad van, senki nem merne kiállni érted.

– Te sem? – nézett fel a lány a barna szemekbe.

– De, én igen. – A fiú tekintetében őszinteség volt, arcán mosoly ült, és Cam tudta, hogy számíthat rá, bármi történjék is. Ebben a percben jutott arra, hogy megtalálta Barcelonában is a legjobb barátját, aki bár kétségkívül nem Iker, de mégis, talán megközelíti a madridi kapust. Cami halványan elmosolyodott, és megölelte az argentin csatárt.