13. fejezet

Homályos emlékek

Ajánlott zene: Katy Perry - Last Friday Night

Camiék észre sem vették, és már nyakukon volt a harmincegyedike. A madridiak többsége, már előző nap megérkezett, így a lányok az év utolsó napjának szinte egészét készülődéssel töltötték az emeleten. Az öt srác pedig a nappaliban ücsörgött, és fejüket ingatva kérdezték egymástól, hogy mi az istent kell így ráfeszülni egy szilveszteri bulira. Persze a látvány, ami a lányok lejövetelekor eléjük tárult, nyilván nem volt ellenükre, sőt mi több,  meglehetősen kedvükre való volt. Az alapszín szinte mindenkin a piros vagy annak valamilyen árnyalata volt. A sorból Liz lógott ki egyedül a krémszínű koktélruhával és a hozzá viselt hasonló színű cipővel, illetve kiegészítőkkel. A haja helyenként fel volt tűzve, de nagyjából a fele, tincsekben lelógott. A mellette jövő Camila világ életében utált kiöltözni, így most is inkább sportos mintsem elegáns vonalon indult el – egy piros-fekete csíkos, háromnegyedes ujjú, ejtett nyakú pamutruhát választott, fekete cipővel, és az Ikertől kapott fülbevalóval. Hosszú barna haja loknikban omlott a vállára, a szeme pedig nemes egyszerűséggel csak ki volt húzva. A két lány mögött lépdelt Cecy, aki egy bordó, félvállas szaténruhát viselt, aminek az ujja egészen bő volt. A mini ruhához fehér cipő és kis táska dukált, cseresznyés kiegészítőkkel. Sötétbarna haja pedig szög egyenesre lett vasalva. A Sevilla középpályása mellett Sara sétált, szintén egyenes hajjal egy tűzpiros, pánt nélküli,  fodros aljú selyemruhában, szintén piros táskával és cipővel, valamint ezüst, szívet formázó ékszerekkel – amiket Sergiótól kapott karácsonyra. A sort Lara zárta Marisollal az oldalán. A barcelonai középpályás egy combközépig érő, mellrésznél zebracsíkos, onnantól pink színű fodros, pánt nélküli selyemruhát viselt fekete cipővel, és ezüst nyakláncot meg fülbevalót. Szőke hajába a hajsütővas segítségével rengeteg hullámot varázsolt. A Valencia hátvédjén egy egyszerű, korallszínű, pánt nélküli mini ruha volt, fekete övvel, cipővel és kiegészítőkkel.

A nappaliban gyülekező öt srác elismerően mérte végig a lépcsőn leérkező lányokat. Cris büszke tekintettel kapta ki Lizát a sorból, és adott leheletfinom csókot a lány ajkaira. A portugálhoz hasonlóan cselekedett Kimi és Sergio is – ki-ki a maga barátnőjét üdvözölve.

Cami odasétált a kísérőjéül szolgáló Iker mellé, aki középkori grófokat idézve hajolt meg a lány előtt. Cami nevetve pukedlizett a fiú előtt, majd egymásba karolva indultak ki a taxihoz.

– Még oda se értünk, de már utálom ezt a cipőt – motyogta a szája sarkából Cami, mire Iker jóízűen felnevetett.

– A szépségért meg kell szenvedni – kacsintott a madridi kapus.

– Szóval, szerinted magassarkú nélkül nem lennék szép? – nézett felvont szemöldökkel a lány Ikerre.

– Mindenhogy gyönyörű vagy. – A fiú arcán őszinte mosoly ült, Cami pedig egy leheletnyit elpirult. Az úton már több szó nem esett köztük, csak mikor egy sarokra Valdés házától kitette őket a taxi. Azért ilyen messze, mert az egész utca tele volt parkoló autókkal. Mellesleg meg, ha nem tudták volna, hogy melyik a katalán kapus háza, akkor is könnyűszerrel rájöhettek volna a kivilágításból, az ordító zenéből, és a tömegből.

– Azzal tisztában voltam, hogy meghívott pár Barca játékost. De nem úgy gondoltam, hogy a kéziseket meg a kosarasokat is, a felső vezetőkkel együtt – motyogta Cami, mire Iker felnevetett.

– Victort ki fogom nyírni, hogy ennyit gyalogoltat ebben a cipőben – morgott Lara, mire Kimi csak vigyorgott.

– Nem azért édes, de ha kétszáz métert nem tudsz benne sétálni, hogy tervezted eltölteni ezt a cirka hét órát benne? – A vigyorgáshoz csatlakozott a többi vele egynemű is, de csak egy vállba bokszolást kaptak.

– Kimi, ti finnek a bulizásról vagytok híresek. Nem hallottatok még „cipő nélkül asztalon táncoló” lányokról? – kúszott féloldalas mosoly Cecy arcára, a többi lány pedig helyeslően bólogatott.

– Jó estének nézünk elébe – nevetett fel Sara és kivétel nélkül mindenki vele kacagott.

Ahogy beléptek a hatalmas ház kapuján egyből összetalálkoztak a házigazdával.

– Csak így egyedül? – vonta fel a szemöldökét Cami arra utalva, hogy kísérő nélkül álldogált és fogadta a vendégeket.

– Áh, annyi csaj lesz itt, biztos találok. – Egy kacsintás kíséretében két puszit nyomott a lány arcára, aki gyorsan bemutatott mindenkit a kapusnak, majd beballagtak a nappaliba, ami külön erre az alkalomra volt berendezve. Az egyik sarokban néhány kanapé volt, sorban a falak mellett pedig asztalok, körülöttük székekkel, ahova kisebb-nagyobb asztaltársaságok tudtak leülni. A bejárattal szemközt egy bárpult volt, ami mögött két srác és két lány osztogatta az italokat, koktélokat. A nappali közepe hatalmas tánctérré lett alakítva, a zenét pedig a bárpult mellett helyet kapó DJ szolgáltatta. Az egyik sokszemélyes asztal mellett foglaltak helyet – persze már a welcome-drinkkel a kezükben.

Alighogy leültek Cami észrevette a feléjük tartó, vigyorgó fejű Leót.

– Helló, Kölyök! – húzódott mosolyra a lány szája, miután megölelte a fiút, majd bemutatta mindenkinek. Cami jókedvűen kortyolgatta az éppen aktuális italát, és határozottan jól üldögélt ott az asztalnál, amíg körülötte folyamatosan változott a társaság, mert mindig más táncolt mással. Végül aztán Xavinak sikerült felrángatnia a lányt az asztaltól, és onnantól kezdve nem volt megállás, végig kellett táncolnia mindenkivel. Ikerrel, Crisszel, Leóval, Villával, Kimivel, Ikerrel, Kimivel, Sergióval, Crisszel, Vickel, a Barcelona kilencven százalékával… Persze két szám között mindig tartott egy kis szünetet, amik alatt lelkesen szürcsölgette a vodkaáfonyáját. És amit Camin kívül szinte mindenki tudott, hogy ez egy olyan mocsok ital, hogy bár nem érzed benne az alkoholt, három pohár után a fejedbe szál. Nos, a Barca csatára már az ötödiknél tartott, felvezetésképp pedig ivott már egy-két (három-négy) koktélt.

Ajánlott zene: Orishas - El kilo

Talán ez lehetett az oka annak, hogy egy DJ által felkevert lassú számánál a madridi kapus karjai között maradt. Mi több, belesimult a fiú ölelésébe, és szorosan hozzábújva arcát a kapus nyakába fúrva lélegezte be annak bódító illatát. Nem hogy kijózanodott volna, csak még jobban megrészegült a fiú közelségétől. Jól estek neki a fiú, derekán nyugvó kezei, az őt körülölelő karjai. A jelenléte.

A szám közepe tájékán Iker kicsit eltolta magától a lányt, aki ezt személyes sértésnek vette, és megbántottsággal a szemében nézett fel a fiúra. A kapus szája halvány mosolyra húzódott, majd ajkait óvatosan a lányéra tapasztotta, ügyelve arra, hogyha bárminemű ellenállásba ütközik, visszakozni tudjon. De erről szó sem volt, ugyanis Cami a lehető leghamarabb csókolta vissza a fiút, és e tettének nyomatékosításaképpen karjait Iker nyakába fonta, közelebb húzva így magához.

Az egy levegővételnyi szünet, ami után Cam Iker nyakát kezdte csókolgatni, pont elég volt a fiúnak ahhoz, hogy kitisztuljon a feje, és eltolja magától a lányt.

– Részeg vagy. – Nem kérdezte, kijelentette, és a lány már épp tiltakozni akart volna, amikor a kapus az ujját a szájára téve belefojtotta a szót. – Részeg vagy, és ha teszem azt, bármi történne, holnapra vagy megbánnád, vagy nem is emlékeznél rá. Pici Cami. – Kisimított egy tincset a lány arcából és a füle mögé tűrte, de az nem sokkal később visszaugrott a helyére. Akarta a lányt – hogy ne akarta volna? De nem így. Azt akarta, hogy mindkettejük számára emlékezetes legyen, bármi történik is, nem pedig, hogy a múlt homályába veszve feledésbe merüljön.

Sokáig csak álltak egymással szemben, csöndben. A fiú kezei még mindig Cami derekán nyugodtak, a lány kezei azonban lecsúsztak, így most két tenyere Iker izmos mellkasára simult. Próbálta normalizálni a légzését, és forgásra bírni az agyában a fogaskerekeket. Mikor ez többé-kevésbé sikerült egy halk „köszönöm” hagyta el az ajkait, majd megölelte a fiút. A legjobb barátját.

Cami aztán úgy eltűnt Iker szeme elől, mint akit a föld nyelt el. Azok után, hogy mazochista módjára leakasztotta a nyakából Camit, nem igazán tartotta jó ötletnek utána menni bárhova is, így letelepedett az asztalhoz, aminél a kicsiny madridi delegáció ült.

A lány az Ikerrel történtek után egyből az italos pult felé indult, és érkezésének lendületével kért magának két feles vodkát, hogy gyors egymásutánban le is hajtsa. Gátlásaitól megszabadulva vetette magát a tömegbe, majd két szám után ledobta a már kényelmetlenné vált magas sarkút, és mezítláb folytatta tovább a táncolást. Nem emlékezett, hogy kivel, mennyit és hogyan táncolt. Igazából magára a táncolás tényére sem, de jó érzés volt abban a hitben lennie, hogy táncolt. Rengetegszer előfordult, hogy csak a kezébe nyomtak egy pohár piát, ő persze gond nélkül lehúzta. Halványan rémlett neki, hogy elhalkult a zene, és mindenki egy nagy körbe rendeződve számolta az óévből hátralevő másodperceket. Fogalma sem volt arról, hogy honnan, de a kezében már ott volt egy pezsgőspohár, amit a nullához érve a magasba emelt, és a többiekkel együtt kiáltotta, hogy Boldog újévet. Számtalan emberrel koccintotta össze a poharát, hogy aztán végre lehajthassa a tartalmát. Arra az egyre emlékezett, hogy az újév első táncát Leóval ejtette meg, aztán onnantól kezdve ismét teljes filmszakadás.

Ezen kívül mindössze egy dolog rémlett neki, az is csak nagyon halványan, és minden erejével abban reménykedett, hogy csak képzelte és álmodta az egészet. A kavargó tömegben táncolt valakivel, akinek bár hallotta a hangját, és látta az arcát, de egyszerűen képtelen volt felidézni a kilétét. Több számon át a parketten voltak összegabalyodva, egymás szájában, aztán a fiú kézen fogta Camit, és elindultak a lépcsőn fel. Egy hálószobába beérve ismét hozzáláttak egymás ajkainak ostromlásához, és a Cami számára ismerős-idegenről hamar lekerült az ing, amit viselt. A fiú sem sokáig tétlenkedett, a lány szájáról a nyakára majd a kulcscsontjára tévedt, és a Cami testére hintett csókok mentén fejtette le róla a ruhát.

Akkor semmi más nem volt a lány fejében, csak az érzés, hogy végre valaki törődik vele. Nem érdekelte, hogy ki az, hogy mik lesznek az esetleges következmények, mindössze átadta magát az élvezetnek, és hagyta, hogy ez egyszer önző módon csak neki legyen jó. Hiányzott neki már, hogy valaki foglalkozzon vele így is, hogy valaki őt kényeztesse.

A fiú hamar elaludt, és Cami szinte csak erre várt. Magára kapta a ruháit, és egy utolsó a fiúra vetett pillantással visszalibbent a táncoló tömegbe. Még így sem ismerte fel a srácot, de mindettől függetlenül nem bánta meg. Akkor még nem. Nem, mert piszkosul jól érezte magát.

*

Másnap reggel a nappali kanapéján ébredt. Óvatosan ült fel, tekintettel ad egy: a másnaposságtól lüktetett a feje, ad kettő: a kanapén való alvás miatt minden egyes porcikája sajgott. A támlának dőlve kezdte számba venni az este eseményeit. Rengeteg kisebb-nagyobb képkocka hiányzott, de egy nagyon elevenen megvolt. A mellette heverő táskájából kikapta a mobilját és villámtempóban sms-t pötyögött Lizának. A hossza nem volt nagy, a tartalma viszont annál velősebb. „Vészhelyzet van. Gyere ide MOST!”

Néhány perc múlva csörgött a telefonja, és Liza álmos hanggal érdeklődte meg, hogy mi történt, és mégis hol van az az „itt”? Cami válasza ezúttal is röviden és tömören hangzott: – Lefeküdtem valakivel, és fogalmam sincs ki volt az. Mellesleg azt hiszem Vic nappalijában. – Kinyomta a telefont, és várta, hogy valahonnan előbukkanjon a barátnője, mert égető szükségét érezte annak, hogy információmorzsákat tudjon meg az éjszakával kapcsolatban.

A ruhák, amiket viseltek a buliban
Cami ruhája
Sara ruhája
Liz ruhája
Cece ruhája
Lara ruhája
Marisol ruhája

Várom a tippeket, hogy ki lehet az az ismerős-idegen? :P