15. fejezet

Sérülés

Ajánlott zene: Fall Out Boy - Jet Pack Blues

Cami kihisztizte a srácoknál, hogy ne szóljanak se az edzőnek, se a dokinak, de Leo foggal körömmel harcolt ez ellen – végül csak belement, de nem tetszését kifejezvén tüntetőleg nem szólt a lányhoz a szállodáig vezető úton. Amikor beértek a szobába Cami már nem tudott a lábára állni és a bokája a kétszeresére volt dagadva, de csak azért is kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő nem megy orvoshoz, nem tart szünetet, holnapra elmúlik. Így végül Xavinak kellett aljas eszközökhöz folyamodnia, és felhívnia Ikert, hogy ugyan nevelje már meg a lányt.

– Leszel szíves beszélni az idióta barátnőddel, mielőtt tönkre vágja a karrierjét – morogta Xavi a telefonba, mert már kezdte nagyon unni a „Nem vagyok sérült” című lemezt Camila Sánchez előadásában.

– Mit csinált már megint? – sóhajtott Iker, és letett minden kezében levő dolgot, mert tudta, hogy ez nem lesz rövid beszélgetés. Főképp azért, mert ismerte Camit, és tudta, hogy ha a lány valamit nem akar, akkor nincs az az Isten, aki meggyőzi az ellenkezőjéről.

– Láttad a Valencia elleni meccset? – kérdezte a középpályás, de Iker csak valami nemhez hasonlót mormogott, úgyhogy Xavi belefogott az események felvázolásába. – Rendszeresen rátartottak a lábára, mindig el is kaszálták, de az elvetemültje nem ám lecserélteti magát, neeem, végig játssza a kilencvennégy percet. Ráadásul a nyolcvanhetedik percben adott egy gólpasszt Leónak, de közvetlenül miután beadta a labdát rácsúsztak a lábára, ami után már járni is alig tudott. És most kitalálta, hogy nem megy orvoshoz. Nem hallgat se rám, se Victorra, de mégy a Kölyökre se. Más meg nagyon nem tud róla, mert ha köpnénk Rijkaardnak az életbe többet hozzánk nem szólna. Már azért is hisztizni fog, hogy egyáltalán téged felhívtalak… – túrt a középpályás sötét hajába.

– Add oda neki a telefont. – Iker hallhatóan ingerült volt. Tudta, hogy milyen a lány, és lénye egy darabja meg is értette, hogy miért tette, de a többi részének kedve lett volna leordítani a lány haját, és egy józanító pofont kiosztani neki – persze csak finoman.

– Mondd, édes lányom, elment az eszed? – kezdte Iker, mikor meghallotta Cami hangját, aki épp egy köszönésbe kezdett bele. – Mi ez a hülyeség arról, hogy nem nézeted meg a lábad? Felhívnám a figyelmedet arra, hogy ha valami komoly baja van, és nem látja orvos, akkor egy életre vége a karrierednek. Arról nem beszélve, hogy, ha teszem azt valamennyire jobban is leszel, de arra még rásérülsz, azzal jobban hátráltatod a csapatot, mint segíted. – Iker tisztában volt vele, hogy észérvekkel nem fogja meggyőzni a lányt, de titkon reménykedett benne, hogy ennyire egyszerűen megoldhatja a problémát. Természetesen csalódnia kellett.

– Nem érted, a csapatnak szüksége van rám és… – kezdte volna Cam magyarázni a bizonyítványt, de barátja félbeszakította.

– Igen, szükségük van Camila Sánchezre. Arra, aki focizik, cselez és gólt lő… És nem arra, aki pillanatnyilag alakítja a primadonnát, és hisztizik. Fogd már fel, hogy nem tudod egyedül megoldani a problémákat, és segítségre van szükséged! – fakadt ki Iker. – Menj el orvoshoz! – folytatta egy leheletnyit nyugodtabban a kapus.

– De ha lesérülök, akkor bukik a biztos helyem a kezdőből, és… – suttogta Camila a telefonba a teljes kétségbeesés határán. Tudta ő nagyon jól, hogy mit kockáztat a sérülés elsumákolásával, de az élete volt a foci, és nem volt meggyőződve arról, hogy tudna-e élni nélküle, még ha csak rövid ideig is.

– És inkább elsunnyogsz egy sérülést – ami hozzáteszem lehetetlen – de ha teszem azt, mégis sikerülne, pályára lépnél, és egy centimétert sem vinnéd előrébb a játékot. Ezt a csatát nem nyerheted meg, Cami. Bárkit megkérdeznék, hogy mit javasol, azt mondaná, hogy most menj egy dokihoz. Ha magadtól nem mész el, esküszöm, beszállok az autóba, odamegyek és magam rángatlak el, de abba sok köszönet nem lesz. Szóval fogod magad, és elmész. Most! Mire háromig számolok, már szóltál a srácoknak, hogy segítsenek lemenni. Egy… gyerünk Cami… Kettő… Igyekezz, már veszem a kabátom, és kezemben a kocsi kulcs… Három. Idő letelt. Beszálltam a kocsiba, négy óra és ott vagyok. Ne felejtsd el. Ezt magadnak intézted. Csóközön – azzal megszakította a hívást.

– Baszki! Ez képes és tényleg idejön – morogta Cami maga elé. Ezt azért ő sem akarta, mert tudta, hogy a fiúnak másnap edzése és meccse van, és ha Valenciába rohangászik érte, meg vissza, akkor nem ér vissza az edzésre, magyarán mondva kezdő sem lesz az esti meccsen. Tisztában volt vele, hogy Ikerben van annyi, hogy tényleg eljön hozzá Valenciába ezért szinte már könyörögve fordult a csapattársai felé.

– Nagyon szépen kérlek titeket, hívjátok fel, és mondjátok meg neki, hogy lemegyek a dokihoz, de tönkreteszi magát, ha idejön. – Camilának ekkor esett le, hogy Iker mit is akart elérni ezzel az egésszel. Ismerte a lányt, jobban, mint bárki, és pontosan tudta azt, hogyha Caminak aközött kell választania, hogy hagyja veszni Iker csapatbeli szerepét, vagy elmegy orvoshoz, gondolkodás nélkül az utóbbit választja. A lány nem örült neki, hogy behúzták a csőbe, de egy pillanatig sem fordult meg a fejében az, hogy esetleg ne úgy cselekedjen, ahogy helyes. Ahogy Iker elvárná tőle.

– Mi a garancia? – vonta fel a szemöldökét Xavi.

– Induljunk el most. Vagy hívd ide a dokit. Az én kérésem. Kérlek! Légyszí srácok! – Esdekelve nézett a három fiúra, akik tanácstalannak bizonyultak. Végül Xavi hívta fel válogatottbeli csapattársát, amíg Victor a dokival beszélt, Leo pedig kicserélte a lány bokájának a jeges borogatást.

A csapat orvosi stábja rövidesen megjelent a szobában a vezetőedzővel karöltve. Camila holt fehérre sápadt. Rijkaard jelenléte nem sok jót sejtetett a számára – arcát a kezeibe temetve várta a halálos ítéletet. Akkor pillantott fel csupán a tenyeréből, mikor a doki a bokáját kezdte nyomkodni.

– Fáj?

– Ez ugye költői kérdés volt? – nézett Cami felvont szemöldökkel az orvosra, aki csak beletörődve megingatta a fejét. Viszonylag rövid vizsgálat után a doki megállapította, hogy nem tört el, és nem is szakadt szalag – teljesen legalábbis. Részleges szakadás, és minimum három hétre le kell ülni nyugodtan a seggére, és nem mocorogni, mert rossz esetben lesz egy hónap is. Hogy véletlen se erőltesse a lábát, kapott egy csinos párnázott bokarögzítőt, majd a doki a komplett csapatával együtt távozott, otthagyta azonban szállóvendégnek az edzőt. Camila tudta, hogy semmi szükség arra a három hétre, mert Rijkaard most fogja kinyírni.

– Szóval, mikor sérültél meg? – pillantott kérdőn a lányra, de mielőtt az válaszolhatott volna, Leo közbekotyogott.

– A kérdés mire vonatkozott? Mikor sérült meg először, mikor sérült arra rá, vagy mikor sérült még arra is rá? – Camila meg tudta volna fojtani egy kiskanál vízben a srácot. Nem is! Fél kanál vízben.

– Nocsak. Ennyi lehetőségem van? Hát akkor kezdjük az elsővel, ugyanis ha akkor lejössz, akkor nincs többi. Ugyebár. Tehát? Hallgatlak.

– A második félidő elején volt az első komolyabb. Ayala rácsúszott a lábamra, de az nem direkt volt, és annyira nem is fájt…

– Szerinted nem volt direkt – szólt bele ezúttal Victor, de miután az edzőtől és Camitól is csúnya pillantást kapott, inkább csöndben maradt a továbbiakban.

– Következő? – nézett az edző a lányra.

– A második félidő fele körül. Nem tudom már ki volt, de az tényleg nem volt szándékos, labdára ment, csak kicsit elkésett… – magyarázta a lány, ám ezúttal is félbeszakítottak, most épp a kis argentin beszélt bele hevesen tiltakozva.

– Ugyan már Cami! Ennyire te sem lehetsz naiv! Mind azért csúszott úgy, ahogy csúszott, hogy sérülést okozzon. Ezen nincs mit vitatkozni meg magyarázni. A bíró meg azért nem fújta be őket, mert egy köcsög volt, és azt gondolta, hogy csaj vagy és biztos csak szimulálsz. Azon a véleményen volt, hogy egy nőnek nincs helye a férfiak sportjában, a férfiak közt. – Leo látta, hogy Cami felháborodottan közbe akar szólni, de megakadályozta. – Ő gondolta így, nem én. Én nem vagyok egy soviniszta állat, mint az a kretén. – Rijkaard magasba szaladt szemöldökének láttán kicsit módosította a mondat végét. – A drága, kedves játékvezető sporttárs. – Az edzőre nézett, hogy elfogadja-e a titulust, aki elismerően bólintott, az argentinnak meg vigyor kúszott az ábrázatára.

– Van valami abban, amit a Kölyök mond. De nem csak ezért fújtak a Valenciának, hanem úgy egyáltalán. Bármelyik barcelonai játékossal szabálytalankodtak, nem hogy nem fújt, de még meg is dorgálta a sértett felet, mondván nem színészkedjenek. – Xavi szavaira az edző csak mély egyetértésben bólogatott.

– A harmadik mikor volt? – terelte vissza Rijkaard a szót az eredeti témára.

– Leo gólja előtt. Amikor beadtam a labdát Baraja telibe találta a bokám. Leo szólni akart, de arcoskodtam, hogy nem kell, és maradtam még. De cserelehetősége amúgy se volt már a csapatnak, és öt percre értelmét se láttam, semmit nem csináltam hála Leónak. – Halvány mosolyt eresztett meg a fiú felé.

– A következőt fogod tenni. Mint a kisangyal vigyázol a lábadra, és ha három és fél hét múlva nem produkálsz valami javulást, akkor úgy kiraklak a kezdőből, mint a huzat. Világos? – kérdezte Rijkaard a lánytól, aki úgy ahogy volt, ülve, bal kézzel szalutált egyet.

– Ülve, bal kézzel, sapka nélkül nem szalutálunk. Műveletlen nőstény – morogta az edző a fejét fogva. A végét persze katalánul, hogy legyen, aki érti a poént.

– Értettem, Főnök – nézett rá megrovón a lány, de az edző nem felelt semmit, csak fejét ingatva pát intett, és kivonult a szobából.

– Hallottad, amit Rijkaard mondott. Fekszik, alszik, és egy hangot nem ad ki – vigyorgott Victor, mire Cami hozzávágta a párnáját, amit pillanatokkal később vissza is kuncsorgott, mondván így nem tud aludni. A kapus pedig rendes gyerek lévén, visszaszolgáltatta a csatárlánynak a párnát – nehogy ez legyen a gyógyulását hátráltató tényező.

Másnap tízkor indultak vissza Barcelonába, és ebédre már meg is érkeztek a katalán fővárosba. Camila persze odacsődítette Kimit, aki – amikor meglátta a bicegő lányt – fejingatva ment segíteni neki.

– Mit csináltál magaddal, te szerencsétlen? – kérdezte aggódva a finn.

– Aljas rágalom! Én semmit! Az a görény volt… – morogta Cam.

– El ne hidd egy szavát se – ordította oda Samuel a busz mellől vigyorogva.

– Ha nincs akkor arca, lejön a pályáról, és nem sérül le… Ennyire – vette át a kamerunitól a szót Valdés.

– Jól van srácok, vágom. Le lehet akadni rólam – kiabált vissza a lány bepattanva az előtte álló Mazdába. Mazda? Honnan szedett Kimi egy Mazda RX8-at? Ráadásul tuning verziót? – futott át a lány fején, miközben a homlokát ráncolva gondolkozott.

– Honnan van a kocsi? – váltotta szóra Cami a fejében keringő gondolatokat.

– Vettem – jött a tömör válasz a szőkétől.

– Sejtettem. De minek neked tuning autó? – vonta fel Cam a szemöldökét.

– Mert jól néz ki, és jól megy – vont vállat Kimi a szokásos bőbeszédű stílusában.

– Na, be ne magyarázd már, hogy azért adtad egy kocsiért ki az eredeti árának a dupláját, mert „jól néz ki”! – formált macskakörmöt a kezéből Cami. – Az illegális versenyzés nem szép dolog, Kimppa – ingatta a lány a fejét vigyorogva. Amikor hazaértek Cami tüzetesebben kezdte szemlélni az autót. Többször is körbejárta, amit a harmadik alkalomnál unt meg a finn pilóta.

– Mit keresel? – De a lány csak leintette, és tovább nézegette a kocsit.

– Egyrészt, ha nem lennék félig sánta, felemelném a kocsit, és alánéznék. De mivel ezt pillanatnyilag nem tudom megtenni, csak a motorháztetőt nyisd fel, kérlek.

– Még egyszer megkérdezem. Mit keresel? – Cami ismét leintette, így a finn kénytelen volt kinyitni a motorháztetőt. A lány kis kutakodás után elégedetten elmosolyodott, majd kérdő tekintettel Kimi felé fordult.

– Tudtál róla, hogy van benne nitró? – A finnek egy pillanat alatt az arcára fagyott a mosoly. – Mondd, neked teljesen elment az eszed? Mit gondolsz, ha nekem, mint viszonylag laikusnak tíz percbe telt megtalálni, akkor egy zsarunak vagy bárki ténylegesen hozzáértőnek mennyibe fog? Ha ezt a rendőrség megtalálja, senkit nem fog érdekelni az édes finn pofid, a szöszi hajad, meg a kék szemeid, amiért millió tini lány rajong. Spanyolországban vagy, nem Amerikában vagy Finnországban, ahol mások a törvények. És hozzáteszem rád is vonatkoznak. Szóval valami épkézláb magyarázat?

– Miért gondolod, hogy magyarázattal tartozom neked? – kérdezett vissza Kimi legjobb védekezés a támadás alapon. Tudtad, hogy a lánynak valahol igaza van, de nem tetszett neki, hogy felelősségre vonják.

– Igazad van, nekem semmi, bár azt gondoltam barátok vagyunk. De Larának annál több. És te magad is jobban jártál volna, ha elsimítod itt az ügyet, de te akartad. – Cami megvonta a vállát és – bár picit rosszul estek neki Kimi szavai – elindult az ajtó felé. Azzal viszont nem számolt, hogy a lába mennyire fáj. Igyekezett nem törődni vele, de egyre inkább lassított a léptein, amíg meg nem hallotta a finn hangját.

– Cami várj! Nem az enyém a kocsi. Egy haverom hozta át, hogy tartsam itt pár napig, én meg ki akartam próbálni. De ennyi, nem több – magyarázta a szőke finn megadva magát.

– Ki akartad próbálni? Inkább nem mondom, hogy elmeháborodott vagy, mert sejtésem szerint tudod te az magadtól is. – A finn csak bólintott, majd kikapta a lány táskáját a csomagtartóból.

– Segítsek? – kérdezte Kimi a lány lábára utalva. Cami hálásan bólintott, majd a szőke srác segítségével besántikált a házba.

– Mit csináltál magaddal csajszi? – nézett rá aggódva Lara.

– Miért hiszi mindenki azt, hogy magammal csináltam bármit is?

– Baraja? – Cami csak bólogatott, gondolta, hogy a lány látta a meccset. – Remélem, tudod, hogy mi lesz három nap múlva – Lara vigyorából ítélve Cam nem sok jóra számított.

– Őszintén? Fogalmam sincs.

– Akkor számolj utána. Ma van negyedike.

– Négy. Négy meg három az hét. – Lara tekintetéből azt tudta kiolvasni, hogy ennyire még ő sem lehet fatantuszos.

– Szerinted tényleg ennyire sötét? – fordult a szőke lány a barátjához.

– Ilyen mértékű hülyeséget nem lehet megjátszani – vigyorgott a finn a fejét ingatva.

– A születésnapod, zsenikém – ölelte meg Lara, Cami pedig a homlokára csapott.

– És tényleg. Remélem nem terveztél semmit… – puhatolózott Cam.

– Úgy ismersz te engem? – A szőke lány sunyi vigyorából Cam már tudta, hogy ezt nem fogja megúszni.

– Lara Aberquero!

– Jól van, na. Meglepetés bulit. De ígérd meg, hogy meglepődsz! – Más lehetőség nem lévén, és mást nem tudván felajánlani, Cami megígérte, hogy megteszi a lehető legtöbbet, hogy úgy tűnjön, mintha élvezné a bulit.