16. fejezet

"Meglepetés" buli

Camilának sok dolga nem volt otthon, mivel az edzésekre nem járhatott, vezetni nem vezethetett, gyakorlatilag semmit nem csinálhatott, úgyhogy jobb híján playstation játékokban fejlesztette magát magas szintre – többek között Guitar Hero specialista lett. Mindemellett FIFA-ban két világbajnokságot, három Bajnokok ligáját és három Euróba bajnokságot nyert – mindezt három nap alatt. Közben persze nem felejtette el körbeudvarolni Kimit, hogy ugyan legyen szíves szerezzen három karton gyümölcslevet a szülinapjára, mert hogy ő egészen biztosan nem fog egy korty alkoholt se inni. Gondosan elrejtette a finnel valami olyan helyen, ahol Lara biztosan nem akad rá – és természetesen mellé került a két üveg alkoholmentes pezsgő is.

– Camii! – Lara kis híján szívbajt kapott, mikor meglátta a kanapén üldögélő, melegítőt viselő lányt, ahogy épp valamit játszott. – Mikor terveztél elkezdeni készülődni? Háromnegyed óra, és jönnek a vendégek! – Cami egy gyors oldalpillantás után szólalt csak meg.

– BL-döntőt játszok. 2-0-ra vezetek az Inter ellen.

– Nem érdekel. Fölállsz onnan, és felmész öltözni. Most!

– Nem fogom itt hagyni, hogy elveszítsem. Ezen dolgoztam egész nap – állt ellen a parancsnak Cami, és abban a másodpercben ugrott fel az ölébe Hercegnő. – Idióta macska, tűnés! – mordult rá az állatra.

– Kimi – sóhajtott Lara. – Légyszí játszd le az istenverte döntőjét, mert különben soha nem készül el. – A finn odaballagott, és kivéve a lány kezéből a kontrollert, folytatta a játékot. Cami lehajtotta a macskát az öléből, majd Bajnokkal a nyomában felsántikált a szobájába. Gyorsan letusolt, megmosta a haját, majd meg is szárította és teljesen kivasalta. A szobájába visszatérve magára húzott egy gyári szakítású csőszárú farmert, egy rózsaszín-fekete kockás inget, illetve a lábára egy fekete sportcipőt. Az egyetlen ok, amiért örült annak, hogy sérült a bokája, az volt, hogy így Lara nem tudta magassarkúba kényszeríteni. Végül a teljes összkép eléréséhez fejére tette a fekete, rózsaszín felirattal ellátott baseball sapiját is, majd gyors smink után lebicegett a nappaliba. Pár rutinos mozdulattal kirakott egy kis kaját Bajnoknak, de persze Hercegnő is ott bóklászott, és bele-beleevett a németjuhász kajájába, aki amilyen jámbor lélek, még véletlenül sem küldte el.

– Lara! – kiabált Cami, jól elnyújtva a lány nevének utolsó szótagját. – Neveld meg a macskád! Megeszi a kutyám kajáját.

– Csatárok gyöngye, ugye te se gondoltad komolyan, hogy egy ekkora macskába belefér annyi kaja, ami Bajnoknak kéne – ballagott a konyhába vigyorogva Kimi Lara nyomában.

– Persze, fogjatok össze ellenem – morgott Cami az előtte álló szőke kettősre.

– Nem fogunk össze, csak neked vannak fura kényszerképzeteid – vigyorgott Lara, majd apró csókot nyomva barátja szájára kisétált a helyiségből.

– Boldog huszadik szülinapot Cami – nevetett rá Kimi.

– Ha a rajongóid tudnák, hogy egy szadista álalt vagy… – kezdte a lány, de a finn félbeszakította.

– Ugyanúgy imádnának.

– Soha nem változol, ugye? – A kérdésre csak fejrázás volt a válasz a finn részéről. Visszaballagtak a szobába ahol Cami mielőtt ledobta volna magát a kanapéra kicserélte a play staistionben levő játékot. Kimi csak felvont szemöldökkel nézett rá.

– Ezt ugye nem gondoltad komolyan? Ha Lara lejön, és meglátja, elevenen megnyúz.

– Ugyan már. Csak egy verseny. Légyszí, légyszí, légyszí – pislogott a lány nagyokat a finnre, az utolsó szótagot játékosan elnyújtva. A szőke pilóta nagyot sóhajtva huppant le mellé, és kezébe vette a kontrollert, majd a lány kiválasztotta a Belga pályát, ahol a rajtrácsra felállt a két versenyautó. Kimi stílszerűen egy McLarennel, Cami pedig szokásához híven Ferrarit választott magának – annyi különbséggel, hogy egy kicsit egyedi volt a festése.

– Te sem gondolhatod komolyan, hogy pont Belgiumban fogsz megverni? – vonta fel a szemöldökét Kimi, mire a lány csak elvigyorodott. – Te akartad. Megpróbálok kört nem adni, ha már egyszer szülinapod van. – mondta már a finn is nevetve.

A képernyő kettéosztódott és a két autó belsőkamerás felvételét mutatta, illetve ahogy a piros lámpák sorra kigyulladtak, majd kialudtak. Mindketten a képernyőre és a játékra koncentráltak, ami abban a pillanatban vérre menően komoly volt.

Mindketten jól kapták el a rajtot, de az első kanyarnál Kimi volt belső íven, így ő tudott előbb fordulni, Cami tehát mögé került, de nem adta fel – minden létező helyen megpróbált előzni, és nem leszakadni a finnről. Emlékezetében felidézte az előző évi futamot, amit a finn nyert – a tízedik helyről rajtolva. Felrémlett előtte, hogy a finn hol, milyen ívben kanyarodott, hogy hol előzött. A tízkörös játék utolsó körét kezdték, amikor Caminak beugrott, hogy ha a tizenkettes kanyar bejáratánál kellőképp közel tud menni a finnhez, akkor a tizenhármasnál belső ívre esik, és esetleg be tud menni elé. Ezt tartotta az utolsó lehetőségének. Teljes koncentrációval kezdte meg a kört, pontosan véve minden egyes kanyart és kanyarkombinációt. Amikor beértek a tizenkettes kanyarhoz, Cami egy pillanattal előbb váltott feljebb, mint Kimi így a kigyorsításnál előbbre került az autó orra, és a tizenhármasban ő fordulhatott előbb. Utána már könnyűszerrel betette a Ferrarit a McLaren elé, és vigyorogva fejezte be a körét – az első helyen.

– Mindenkinek elújságolom majd, hogy megvertem a Belga pályán az idei futamgyőztest. – Camila arcán széles vigyorral pakolta le a kontrollert TV elé.

– Csak azért, mert szülinapod van… Ez egyébként is csak játék – kezdett fele Kimi.

– Ne magyarázd a bizonyítványt. – Cami letörölhetetlen vigyorral az arcán állt fel, és elment a konyhába, hogy megnézze, felhozta-e már a finn az alkoholmentes italokat, de néhány lépés után Lara hangja megállásra késztette.

– Camila! Nappali. Kanapé. Leül. Mosolyog. Most! Én megyek és beengedem a vendégeket. – Cami határozottan úgy érezte, Lara élvezi, hogy rákényszeríti a bulikat. Magával a partizással még nem lett volna semmi gondja, egészen pontosan úgy egy héttel ez előttig. Csakhogy a szilveszteri buli kicsit betett neki, és igazság szerint még a születésnapján sem volt teljesen százszázalékos állapotban.

Követve a Lara által kiadott instrukciókat, lehuppant a kanapéra és várta, hogy egy újabb ivászat vegye kezdetét. A szőke lány által meghívott vendégek becsődültek a lakásba, és Bajnok lelkes farkcsóválással fogadta a számára ismerős személyeket, míg Hercegnő inkább a németjuhásszal közös kosarából lesett az érkezőkre.

Beténfergett az ajtón a fél Barcelona, és mögöttük ballagott vigyorogva Liza is. A kapuslány először a kosárban fekvő mácskát simogatta meg, aki hangos dorombolással hálálta meg a kényeztetést, majd Bajnok fejét is megdögönyözte, hogy aztán odaballagjon Camihoz.

– Boldog huszadik születésnapot, te lány.

– Liza? – pattant fel egyből Cami és megölelte barátnőjét. – Hát te?

– Nekünk még nem kezdődött a szezon. Úgyhogy ma még nyugodt szívvel ejtőzhetek – vigyorogva huppantak vissza mindketten a kanapéra, míg Lara Kimi kíséretében behozta a kétemeletes tortát, rajta húsz égő gyertyával.

– Nem mondom, hogy énekeljük el a Cumpleaños felizt, mert ennyi botfülű focista között ez életem legnagyobb és egyben utolsó hibája lenne. De azért boldog szülinapot, Cami – tette le a dohányzóasztalra a tortát Lara. Persze ezt az említettek nagy százaléka magára vette, és csak azért is elkezdett valami éneklésnek csúfolt tevékenységet művelni.

A torta felszeletelése, elfogyasztása és az ajándékok átadása után Cami odaoldalgott Kimi mellé, és kicsit megböködte a vállát, mire a finn felé fordult.

– Meséld már el nekem, hol vannak azok az innivalók, amiknek az alkoholtartalma úgy nagyjából nulla? Mert, hogy itt kéne, de itt nincs – nézett felvont szemöldökkel Cami a szőkére.

– Megittam – vigyorgott Kimi, de a lány csak leintette.

– Na, ne szórakozz már. Te akkor sem innál alkoholmentes italt, ha világ összes vodkája elfogyna. Előbb halnál szomjan… Szóval? – Erre a Kimi mellett álló, vele beszélgető Victor és Xavi csak felvihogtak.

– A garázsban.

– És esetleg lába van, hogy feljöjjön magától?

– Ha iszol velem három feles vodkát, akkor felhozom… – vigyorgott Kimi, Cami meg megforgatta a szemét.

– Te Kimi, kényelmes a cipőd? – Senki nem igazán értette, hogy ez hogy jött ide, kiváltképp Kimi nem, de azért válaszolt.

– Igen, persze, különben nem hordanám…

– És jó is méretben, meg minden? – folytatta tovább Cami. A finn kezdett egyre jobban képzavarba kerülni.

– Igen, de. mégis…

– És menni is tudsz benne? – kérdezte Cami a szája szegletében bujkáló mosollyal.

– Persze, de mondd már… – kezdte volna megint a finn, de a csatárlány ismét félbeszakította.

– Akkor menj már a picsába – vigyorgott most már teljes fogsorral a lány, a mellette álló Valdés és Xavi pedig majd megszakadt a röhögéstől. Kimi ezek után durcásan ugyan, de lement, hogy felhozza az alkoholtartalommal nem rendelkező italokat is.

– Ezek meg mégis mik? – bökött Lara a finn által gondosan kipakolt innivalók felé.

– Aminek látszik… Gyümölcslé, kóla, és alkoholmentes pezsgő… – felelte magától értetődően Cami.

– Azt én is látom, te IQ-harcos. De mit keresnek itt? – vonta fel a szemöldökét Lara csípőre tett kézzel.

– Van a társaságban olyan, aki még nem nagykorú, és nem fogyaszthat alkoholt – vigyorgott bőszen bólogatva Camila, mire Lara csak felsóhajtva Leóra nézett.

– Kölyök, remélem, gyorsan tervezed betölteni a tizennyolcat.

– Majd feltalálok egy időgépet és előre megyek az időben július huszonnégyre… – forgatta meg a szemét az argentin, mire Cami felnevetett, és vállon veregette a srácot.

– Tőlem tanul – vigyorgott a lány kihúzva magát, de Leo felháborodást tettetve lesöpörte a válláról a kezét.

– Kikérem magamnak, tanulok én magamtól is. – A társaságban általános jókedv lett úrrá mindenkin, és jó hangulatban folyt tovább az este – kevés tánccal, sok zenével és még több nevetéssel. Camilának pedig sikerült józanon megúsznia az estét – a szó szoros értelmében megúsznia, mert a focisták – persze Kimi vezetésével – úgy gondolták, ha már inni nem iszik, akkor fürdenie szükséges, úgyhogy együttes erővel bedobták a kinti medencébe. Bár télire le volt takarva, de a finn megoldotta azzal, hogy lehúzta a fedelét.

Tekintve, hogy télen Barcelonában sincs medencézésre alkalmas idő, Camila segítséget kért, hogy húzzák ki. A finn vállalta magára a feladatot, majd mikor a lány a kezét nyújtotta, azzal a lendülettel be is rántotta a pilótát. Vigyorogva mászott ki a medencéből, és mint aki dolgát jól végezte ment fel a szobájába átöltözni.

Az este további része viszonylagos nyugalomban telt, legalábbis a medence nyugalma meg lett hagyva. Néhányan ott aludtak Laráéknál, így Leo, Xavi, Victor, Iniesta és Liza, a többiek pedig hajnalban hazataxiztak.

Másnap Liza is elbúcsúzott, és a fiúk is hazautaztatták magukat – beültek Kimi mögé a még mindig nála lévő Mazdába, mondván ezt ők ki akarják próbálni. Cami a fejcsóválva intett pát nekik, majd visszaballagott a házba, hogy elkezdje az elkövetkezendő uszkve négy hétre tervezett foglalatosságát – magyarán profi szintre fejlesztenie magát Guitar Hero-ban. Easy szinten már minden ment neki, a következő megmászandó lépcső a Medium volt.

*

El Mundo Deportivo: Lassan fél éve vagy a csapatnál. Mit gondolsz, sikerült beilleszkedni és befogadtak a többiek?

Camila Sánchez: Azt hiszem, erről őket kellene megkérdezni – nevet fel a lány, majd folytatja – Úgy érzem, sikerült a csapat részévé válnom. És a csapat alatt nem csak a harmincfős keretet értem, hanem az egész nagy családot. Mindenkit, aki a Barcelonánál dolgozik, kezdve az öltözőket takarító idősebb hölgytől a segédedzőn és az orvosi stábon át a vezetőségig. Klisészerűen hangzik, de ez az igazság.

EMD.: És a szurkolók? Szerinted elfogadtak?

C.S.: Hát, a Sánchez-dalból, illetve az időnként felvillanó „Szeretünk Cami” feliratokból arra következtetek, hogy igen.

A szurkolókra kitérve… Sok csapatnál mondják, hogy a szurkolók személyesítik meg a tizenkettedik játékost, de ez nálunk tényleg így van. Függetlenül attól, hogy a csapat nyer-e vagy veszít, az elsőtől az utolsó percig éltetik és biztatják a pályán lévőket. A legreménytelenebb helyzetekben is bíznak, és ami még fontosabb, hisznek a csapatban és ez erőt ad mindannyiunknak. Ilyenkor elhitetik, hogy történhetnek csodák, és ami azt illeti, történnek is. Szóval rengeteg sikerét és utolsó percben eldöntött meccsét köszönheti a csapat nekik. A Barcánál a hazai pálya tényleg előny.

EMD.: A katalán sztárcsapat tagja vagy, egy nagy múltú, európai topcsapaté. 18 alkalommal nyert spanyol bajnokságot, 24-szer spanyol király kupát, 28 ízben a Gamper-kupát valamint a csapat neve mellé írható 3 UEFA-kupa, 9 Spanyol Labdarúgó Szuperkupa, 2 Európai Szuperkupa, 2 Spanyol Ligakupa győzelem, hogy mást már ne is említsek… Milyen érzés itt futballozni?

C.S.: A felsoroláshoz csak annyit, hogy kihagytad ’91-92-es szezonban megnyert BEK-et, de amúgy hibátlan. Kérdésedre válaszolván, ez egy valóra vált álom. Leírhatatlan érzés. A Camp Nou gyepén játszani a gránátvörös-kék mezben olyan érzés, amit csak az tud megérteni, aki már átélte. Minden percben azt hiszed, hogy akkor vagy a legboldogabb, de aztán a következőben történik valami, és rájössz, hogy ez még annál is jobb. De egy újabb perc elteltével ez is tovább fokozódik és így tovább. Fantasztikus. A hangulat egy 98 ezer férőhelyes stadionban alapjába véve csak nagyszerű lehet. Ezt a pályán érezni, a szurkolók és rajongók boldogságáért játszani… Az ember leggyengébb pillanataiban is erőt ad.

EMD.: Soha nem jutott eszedbe, hogy vajon jó ötlet volt-e idejönni?

C.S.: Őszintén? Egy percet sem gondolkoztam ezen. Attól a perctől kezdve, hogy a szerződést aláírtam, csak azon jár az eszem, hogyan tudnám a csapatot segíteni. És azon a véleményen vagyok, hogy amíg a visszajelzések, amiket kapok, pozitívak, nincs okom kételkedni magamban.

EMD.: Az eredményességed is ezt mutatja. Negyedik vagy a góllövőlistán 12 találattal a neved mellett. Nem vágysz arra, hogy gólkirály légy?

C.S.: Nem. Ezek csak számadatok. Egyébként pedig a csapat sikerei érdekelnek kizárólag. Nyilván nagy megtiszteltetés, de a focit csapatban játsszák, és néha mi, csatárok, csak jókor vagyunk jó helyen, és a gól sokkal inkább a védőkön keresztülcselező, pontos passzt adó középpályást illetné.

EMD.: Mit gondolsz, van esélye a csapatodnak a bajnokság megnyerésére?

C.S.: Nem szeretnék esélyt latolgatni, egyrészt mert nem ez a dolgom, másrészt mert a futballban bármi megtörténhet – többek közt ezért is szeretik több millióan. De kérdezzetek meg öt hónap múlva.

EMD.: Mi a helyzet a magánéleteddel? Kapcsolatban élsz?

C.S.: Nem, és nem is hiányzik. A munkám mellett amúgy sem lenne rá időm.

EMD.: Sikerült már lakást találnod a katalán fővárosban?

C.S.: Sajnos még nem akadtam rá a megfelelőre, de lelkesen keresem, addig is, válogatottbeli csapattársamnál, Lara Aberquerónál lakom.

EMD.: Nemrégiben szárnyra kapott a hír – melyet azóta már meg is erősítettek az érintettek – miszerint a csatárlányt szerelmi szálak fűzik a Formula1-es pilóta Kimi Raikkönenhez. Hogy jössz ki Lara barátjával?

C.S.: Eleinte martuk egymást, de aztán segített kocsit venni, és azóta egész jól elviseljük egymást. Viccet félretéve, olyan ő már nekem, mintha a bátyám lenne.

EMD.: Nemrégiben ünnepelted a huszadik születésnapod. Ez úton is boldog szülinapot. Volt nagy buli?

C.S.: Én annyit szerettem volna, hogy egy-két emberrel leülünk, koccintunk egy pohár gyerekpezsgővel, de Lara meglepetés bulit szervezett, úgyhogy erről lecsúsztam.

EMD.: Végső soron már csak annyit kérdezek, hogy hogyan érzed magad Barcelonában?

C.S.: Ha röviden kéne jellemeznem, azt mondanám, olyan érzés, mintha hazaértem volna, és ott lennék, ahol lennem kell. Szeretem magát a várost, a hangulatát, a nevezetességeit, az embereket. Teljesen más, mint Madrid. Nem jobb, vagy rosszabb, csak más. De otthonomnak érzem.

EMD.: Ezzel megköszönöm az interjút, további sok sikert és gyors gyógyulást kívánok a szezon hátralevő részére.

Victoria Canales,

El Mundo Deportivo

2005. 01.19.