17. fejezet

A gyengeségeink mutatják meg, kik is vagyunk valójában

Ajánlott zene: Vanessa Carlton - A Thousand Miles

Amikor Camila három és fél hét után elkezdte a rehabilitációs edzéseket, Lara volt a legboldogabb ember a földön, hogy végre elmegy otthonról a lány. Ugyanis azáltal, hogy napi huszonnégy órát a négy fal között töltött, a természete elviselhetetlenné vált, és az élő fába is belekötött. Mindemellett pedig az összes Playstation játékot megunta, miután profi szintre fejlesztette magát. Amikor épp nem játszott, lakásokat keresett a neten, és talált is néhány meglátogatásra érdemeset, de ezeket csak a három és fél hét lejárta után tudta meglátogatni – tekintve, hogy Lara akkor adta vissza neki a jogsiját és a Mercedes kulcsait.

Cami arcán boldog mosollyal szállt be a fekete autóba, és szívta magába a bőr illatát, majd gyújtást adva kihajtott a garázsból. Direkt előbb indult, hogy autókázhasson egy kicsit, mielőtt bemegy edzésre. Élvezte, hogy végre nem az anyósülésre kényszerül, nem kell elviselnie mások vezetési stílusát, hanem úgy megy és annyival, ahogyan és amennyivel ő akar.

Amikor végre megérkezett az edzőközponthoz, arcán hatalmas vigyorral zárta be az autót, és sétált be a kapun. Piszkosul hiányzott már neki a központ, a hangulat, az edzések, az egész közeg.

– Á, helló kislány, üdv újra köztünk – kacsintott rá a folyosón Samuel, és ez csak tetőzte a lány jókedvét. Gyorsan öltözött át edzőfelszerelésbe, és ballagott ki a pályára. Egyszerre volt az ő edzése is a többiekkel, de tőlük külön, ő csak könnyített edzésmunkát végzett.

– Nos, akkor kezdetnek nézzünk három kör futást. Ne hajtsd magad agyon, nem az a lényeg, hanem hogy fokozatosan építsük fel újra az erőnléted, szóval kényelmes kocogó tempóban – adta ki az utasítást a gyógytornász, mire Cami nekiállt futni a köröket, az ő megszokott tempójában, de az első fél kör megtételét követően rászóltak, hogy ne rohanjon. Visszább fogta magát, de ez több erőfeszítést igényelt, mint normális tempóban lefutni a távot.

Amikor végzett nyújtottak egy sort, majd ezúttal négy kör futás következett, majd ismét nyújtás. Ezt folytatták egészen addig, amíg el nem értek nyolcig. Ekkor a gyógytornász köszönte szépen, elküldte Camilát kicsit kondizni, azzal az utasítással, hogy fél óra erősítés után mehet haza. A csatárlány tudomásul véve a feladatot lebaktatott az edzőterembe, és utasításnak megfelelően fél órát biciklizett.

Edzés után leballagott a még üres öltözőbe, lezuhanyozott, majd utcai ruháit visszavéve elindult, hogy megnézze a számára legszimpatikusabb lakáshirdetést. A ház előtt leparkolva, ahogy megpillantotta a kovácsoltvas kapu mögött elterülő kétszintes, kicsit nyaraló-kinézetű házat, már érezte, hogy ez lesz az, amit keres. Kiszállt a Merciből, és a kapucsengőhöz sétált, majd a neve bemondása után nem sokkal megjelent egy fiatal nő a kapuban, aki beengedte.

– Camila Sánchez – nyújtotta a kezét a csatárlány.

– Miranda Gomez – fogadta el a fekete hajú nő a felé nyújtott jobbot, majd beljebb invitálta Camit. A kaputól egy kanyarral tarkított köves út vezetett le a garázsba. A széles utat sövény szegélyezte, és a bokrok túloldalán, egy keskenyebb gyalogösvény húzódott, ami a kétszárnyú bejárati ajtóig vezetett. A házba belépve a lány egy kisebb előszobában találta magát, ahol helyet kapott egy szekrény a kabátoknak és cipőknek, illetve egy egész alakos tükör is. Az előszobából továbbindulva egy hatalmas, egy légterű helyiségbe sétáltak tovább. A nappali közepén helyezkedett el a fekete bőrkanapé, szemben egy síkképernyős TV-vel, a kettő között fekete dohányzóasztallal. A TV mögött a fal fekete téglából volt kirakva, míg a helyiség összes többi fala fehér színben pompázott. A nappalit a konyhától mindössze egy fekete fél-bárpult választotta el, helyet hagyva a fal mellett, hogy ki lehessen menni a szintén fekete-fehér színvilágú modern konyhába. Hogy a színek modorossága meg legyen törve, a fekete szekrénysor alatti munkalap piros színt kapott.

Camilát lenyűgözte a ház maga, az elrendezés, a térelosztás. Tudta, hogy ennél jobb lakást soha nem fog találni magának.

A nappaliból a széles fekete lépcsőn felsétáltak az emeletre, ahol szintén volt egy kisebb nappali, és ennek a két oldalán nyúlt két folyosó ajtókkal, amelyek a hálószobákat rejtették maguk mögött. Az első amibe Cami benyitott az épület jobb szárnyában volt, és a szoba színei egyből ámulatba ejtették. Az ajtóval szemközti fal kivételével az összes mély lila színben pompázott, az egyetlen ettől elütő fal fekete volt, rajta egy hatalmas ablakkal, aminek a párkányán kényelmesen el lehetett üldögélni. Az ablak előtt kapott helyet egy méretes franciaágy, ami mellett egy a szoba falához passzoló szőnyeg terült el.

A szobából két ajtó nyílt, Cami mindkettőn benézett, az egyik egy szinte teljesen fekete fürdőszobát rejtett maga mögött, de a lámpa nem élesen fehér volt, hanem sárgás, hangulatosabbá téve így a helyet. A másik ajtó mögött értelemszerűen a gardrób terült el. Ezzel a szobával szemben volt még egy, ehhez hasonló felépítésű, csak más színvilágú szoba, illetve a másik szárnyban is ugyanez, megint csak más színekkel.

Cami teljes mértékig beleszeretett a házba, és Mirandától egy pillanatnyi időt kérve tárcsázta is Unait.

– Helló öcsi – szólt a lány vigyorogva a készülékbe.

– Na mizu, Cam?

– Megtaláltam a házunkat. Amint lehet, megveszem.

– Házavatót mikor tartunk? – lelkesült fel egyből a fiú az ötleten.

– Te majd akkor, ha leérettségiztél. – A fiú részéről elégedetlen morgás volt a válasz, mire a lány felnevetett. – Jó, rendben. Ha lesz házavató, eljöhetsz, de kizárólag a bátyád felügyeletével és engedélyével.

– Na, kösz – morgott továbbra is a kisebb Casillas.

– Jól van már, nem hiszem el, hogy neked semmi se jó, Unai Casillas Fernández. Jössz, ahogy akarsz.

– Holnap ott vagyok. – Cam hallotta a hangján, hogy vigyorog.

– Suli? – vonta fel a szemöldökét a csatárlány.

– Szünet van…

– Februárban? Na, ne etess – mondta Cami megrovón.

– De-de. Előrehozott érettségire kéne tanulni. De a repülőnél jobban sehol sem tudok aludni. Mármint tanulni… – nevetett fel a fiatal srác.

– Egyszer a sírba viszel, Unai. Majd küldj egy SMS-t, hogy mikorra érsz Barcelonába, és kimegyek eléd. – Még elköszöntek, majd Cami a fejét ingatva kinyomta a mobilját, és a zsebébe süllyesztette.

– Megvesszük a házat – jelentette ki Mirandára nézve.

– De hát a kertet és az alagsort még nem is láttad – képedt el a nő.

– Nem baj, most már bármilyen is legyen, úgyse szeretek ki a házból – mosolyodott el Camila. Megbeszéltek egy időpontot két nappal későbbre, amikorra már Unai is Barcelonában lesz, hogy elintézzék a papírokat, illetve az utalást.

A csatárlány vigyorogva szállt be a Mercedesbe és hajtott vele haza – ami jelen esetben ugyebár Lara házát jelentette. De már csak néhány napig – gondolt bele mosolyogva Cami. Hasonló arckifejezéssel az arcán ugrott ki a kocsiból a szőke lány házához érve. Bajnok lelkes farkcsóválással üdvözölte, a csatárlány pedig egyből elé guggolt, és megdögönyözte a németjuhászt. A kutya lelkes csaholására Lara is előmerészkedett a házból.

– Képzeld! A héten elköltözöm – vigyorgott válogatottbeli csapattársára a csatárlány.

– Nocsak, megtörtént a csoda? – tettetett ámulatot Lara, de azért megölte barátnőjét.

– Még nem, de holnapután megyünk Unai-jal és lepapírozzuk.

– Ezt sürgősen add el ő Kiminek is. Boldog lesz.

– Rosszindulatú vagy, Lara Aberquero – ingatta a fejét Cami, majd a szőke lány nyomában besétált a házba.

A két nap gyorsan elröpült, és Cami már csak arra lett figyelmes, hogy a kisebbik Casillassal az anyósülésen hajt a leendő házuk felé. Miranda már mosolyogva várta őket, és nem restellte megkérdezni, hogy akkor ők most együtt vannak-e.

– Dehogy, csak a szomszédom volt, együtt nőttünk fel, és a legjobb barátom kisöccse – vigyorodott el a csatárlány, Miranda pedig mindent tudóan bólintott. Tuti nem hitte el – ingatta Cami a fejét.

A papírokat meglepően hamar elintézték, úgyhogy a lány felírta az átutalási számot visszatette a mappába az adásvételi szerződéseket, majd miután elbúcsúztak Mirandától hatalmas mosollyal az arcukon szálltak be a Mercedesbe, megbeszélve, hogy másnap elkezdik áthurcolni a lány cuccait.

Cami délelőttjei a költözéssel teltek, míg délutánonként járt a rehabilitációs edzésekre. Ennek következtében elég lassan haladt, de mire újra elkezdhette a rendes edzésmunkát, már kész volt a lakás. Mindettől függetlenül, úgy döntött, hogy lakásavatót nem tart még, majd ha egy leheletnyit több szabadidejük lesz.

Remekül haladt az edzésekkel, olyannyira, hogy Rijkaard a Levante elleni idegenbeli bajnokin kezdőbe rakta őt. Camila magán kívüli boldogságban volt, és őszintén beismerte az őt megölelő Leónak, hogy másfél hónappal ezelőtt, nem gondolta volna, hogy ilyen hamar feláll a sérüléséből, és játszik majd.

Az első félidő a Barcelona számára tökéletes volt. Az ellenfélnek egyetlen egy kapura lövése sem volt, míg a vendégcsapat kettőt is berámolt a hazaiak kapujába. Cami összességében boldogan sétált le a pályáról, mert bár hiába nem rúgott gólt, Leo egyik góljához ő adta a passzt. És egyébként is, örült a fiú sikerének. Ugyanakkor, ahogy ment le az öltözőbe a lépcsőn, éles fájdalom nyilallt a bal bokájába. Egy pillanatra megállt, és lehunyta a szemét, de nem tudta megakadályozni, hogy felszisszenjen. A mögötte haladó Xavi érdeklődve nézett rá, de a lány csak megrázta a fejét és tovább ment. Nem szólt senkinek semmit arról, hogy fáj a lába, hiába tudta, hogy úgyis rájönnek, és akkor csak ő jár rosszul. Amikor a helyére leülve a bokáját kezdte el masszírozni, Leo már megrovón nézett rá, de egy szót sem szólt. És hallgatása egészen a mérkőzés utánig kitartott.

Camila arca ugyanis a percek számának növekedésével egyenesen arányosan torzult el a fájdalomtól. De nem kért cserét, Rijkaarddal pedig azt beszélték meg, hogy ha fáj, akkor szól, ő lehívja. Ha nem szól, az azt jelenti, hogy végig tudja játszani a meccset. Camila abban biztos volt, hogy végig a pályán akar lenni, de abban már kicsit kételkedett, hogy a fájdalom nem kergeti-e az őrületbe.

Xavitól, Valdéstől és Leótól rendre kapta a csúnya pillantásokat és a kispad felé történő biccentéseket, de Cami nem törődött velük, csak játszott tovább. Aztán a felé irányuló passzok kezdtek elmaradozni – ez javarészt az argentinnak és a spanyol középpályásnak volt köszönhető. A lány ezek után kétszeres lendülettel szállt harcba a labdáért folytatott csatákban – amelyeket ettől függetlenül többnyire elveszített. Valahányszor Leo felé nézett, a fiú elfordította a fejét, és odébb futott, és Cami azt gondolta, ha a srác így, akkor ő is. Úgyhogy nem törődve a bokájába nyilalló fájdalommal, összeszorított fogakkal végigjátszotta a meccset – amelyet végül három góllal nyert meg a katalán csapat – Leo két találta mellett még Ronaldinho is bejelentkezett.

Az argentin csatár nem szólt Camilához sem az öltözőbe vezető folyosón, sem akkor, mikor már beértek, sem mikor a lány elköszönt, és Cami szörnyen érezte magát. Főleg azért, mert ő maga is pontosan tudta, hogy nem érte meg kockáztatni mindent, csak azért mert be akarta bizonyítani, hogy nincsenek gyengeségei.

A szállodába tartó buszúton Leo elült a lány mellől, aki ezek után teljesen magába zuhant. Elsőként szállt le a hotelnél a járműről, és megvárta az argentint.

– Elmondom Rijkaardnak. Velem jössz? – A hangjába próbálta belesűríteni, hogy milyen nagyon szüksége van a srác jelenlétére, mert bár éreztetni akarta vele, de nem akarta kimondani. Gyűlölt ugyanis az érzéseiről beszélni. Annyira képlékeny és törékeny dolgok voltak ezek, ő pedig a Fernandóval történt szakítás óta félt mindentől, félt kötődni. Egyedül Liza, Iker és Lara voltak azok, akikben minden feltétel nélkül megbízott. Leo viszont már közel állt ehhez a ponthoz éppen ezért volt Caminak őrjítően nagy szüksége a fiatal srác támogatására. Leo nem mondott semmit, csak aprót bólintott, amitől Camilának kedve lett volna a fiú nyakába ugrani, de tudta, hogy ezzel még közel sincsenek megbocsájtva a bűnei.

– Kitalálom. Túl nagy volt az egód? – kérdezte Rijkaard, amikor Camiék beléptek a szobájába. Az ablak előtt állt, és kifelé bámult.

– Nem. De a lényeget illetően, igazad van.

– Magyarán mondva, nem azért nem jöttél le a pályáról, mert csupán gyerekes dacból be akartad bizonyítani, hogy nem ember vagy, hanem gép, nem érzel fájdalmat, és nem tudsz megsérülni? Ez esetben meséld már el, hogy mi volt az az ok, amiért nem voltál hajlandó leülni a seggedre? Mert ha jól rémlik megbeszéltük, hogy ha fáj, akkor szólsz, és lecserélünk. – A holland már mondandója elején a két játékosa felé fordult, és a csatárlány tekintetéből próbálta kiolvasni a választ, bár pontosan tudta. Ismerte a lányt, és tudta mennyire makacs, ugyanakkor milyen elképesztően akaratos és eltökélt tud lenni. És ez a tulajdonsága nem mindig pozitív irányba vitte el a döntéseit. 

– Én a helyedben nem mondanám azt, hogy nem fájt. Szerintem még a szállodai takarítószemélyzet is tisztában van vele, mekkora kamu lenne – kotyogott közbe Messi, mire Rijkaard hálás mosollyal bólintott.

– Szóval légy oly szíves kímélj meg minket ettől, és mondd a valós okot.

– Jó oké, az egóm volt – vont vállat Cami, amikor kopogtak az ajtón. A lány kérdőn bökött a bejárat felé, de az edző csak kiszólt, hogy szabad. A szobába belépett a csapatorvos, kezében a táskájával. Leültette a lányt a kanapéra majd végignyomkodta a bokáját. Ha nem tudja, hogy most éppen mindenki nagyon mérges rá, akkor hangosan sziszegett volna a fájdalomtól, de így inkább hallgatott.

– Semmi gond, csak kicsit túlerőltetted. Másfél hét pihenő, és jobb lesz, mint újkorában – állt fel az orvos miután végzett.

– Nem azért doki, de amikor először megsérült is ezt mondta, és látja hová vezettek a dolgok.

– Kölyök! – szólt rá Rijkaard, mire Cami halkan felkuncogott azon, hogy láthatóan az egész csapat átvette, hogy Leót „kölyöknek” hívják.

– Jó, jó, befogtam. Köszönjük a segítségét, Doki! – fogott kezet Leo az idősödő orvossal, aki Rijkaard biccentését követően kiballagott a szobából.

– Komolyan mondom, hogyha a felépülésed után nem hozol egy 1 feletti meccsenkénti gólátlagot, csúnya vége lesz. És azzal remélem tisztában vagy, hogy vannak plusz kondi edzéseid. Meg futások is. Persze csak ha jól leszel. Úgyhogy… ajánlom, hogy igyekezz.

– Cami, biztos, hogy meg akarsz gyógyulni? – vigyorgott Leo.

– Na, Kölyök, te egy szót se szólj. Te is futkorászhatsz majd vele, amiért asszisztáltál ehhez az egészhez. Mehettek. – A holland intett, a két fiatal pedig kiballagott.

– Remélem, tudod, hogy haragszom. – Leo a lányra pillantott és bár tényleg dühös volt Camilára a makacssága miatt, de óvón átkarolva segítette a járásban.

– Igen, tisztában vagyok vele. De majd valahogy megpróbállak kiengesztelni. – Cami bocsánatkérőn pillantotta a fiúra, majd kiosztott neki egy oldalba bökést. Messi elmosolyodott és megölelte a lányt, aki pedig készségesen ölelt vissza.

– Na, mi van, te intelligens asszony? – nézett fel Xavi a telefonjából, amikor Cami és Leo beléptek a szobájukba.

– Megint szabadságra küldték – ingatta a fejét Leo. – Kezdem azt gondolni, hogy csak ki akar bújni a meló alól – vigyorodott el, de Camitól megint csak egy oldalba bökést kapott. Jó hangulatban telt az este további része, de a lehetőségekhez mérten korán lefeküdtek aludni, mert másnap reggel indultak vissza Barcelonába.

Ajánlott zene: Schindler's list theme song - Itzhak Perlman

Camila az első pár napot otthon töltötte, de minden délután volt látogatója. Többnyire a keret fele nála tanyázott edzés után, amit a lány Bajnokkal együtt nagyon értékelt. Csak mikor egyik este a hűtőt teljesen kifosztva találta döntött úgy, hogy legközelebb csak akkor, ha kaját is hoznak.

A hét többi napján már a kispadon ülve nézte végig az edzéseket, illetve a csapat Chelsea elleni hazai BL nyolcaddöntőjét, amit 2-1-re nyert a katalán csapat Eto’o és Xavi góljaival. Az egész csapat együtt örült, és azt gondolták, zsebükben a siker.

Vidám hangulatban kezdte Camila is a rehabilitációs edzéseit újra, ahol most tényleg mindent úgy csinált, ahogy kérték, és a március érkezésével a lába is tökéletesen helyrejött – így Rijkaard elkezdhette behajtani a büntetéseket rajta és León. A sérülésből való tényleges visszatérését jelentő meccs, a Chelsea elleni BL-meccs visszavágója volt a Stamford Bridgen. Camila kezdőként sétált ki a londoni pálya zöld gyepére, boldogan, azt gondolván, hogy ők az esélyesebbek.

Aztán mikor csapata húsz perc alatt kapott három gólt, nagyot fordult vele a világ. Gudjohnsen, Lampard és Duff három mesterien helyezett találattal padlóra küldte a katalán sztárcsapat szinte minden tagját – kiváltképp a kapuban álló Valdést. Cami tudta, hogy nem adhatják fel ilyen könnyen, hogy nem lehet így vége, de olyan nehéz volt felállni. Mégis, hét perccel a harmadik gól után Ronaldinho tizenegyesből szépített, majd a harmincnyolcadik percben Messi passzát követően a brazil visszahozta a meccset, mert bár az adott meccsen vesztésre állt a csapat, a gólarány 4-4 volt, és mivel a katalán csapat kettőt rúgott idegenben, a londoni kékek pedig csak egyet, így a Barcelona lett volna a továbbjutó.

Eme gondolat boldog tudatával mentek félidőre, azt gondolván, hogy már meg van nyerve, ha a meccs nem is, de a továbbjutás mindenképp. Aztán derült égből villámcsapásként érkezett Terry gólja a hetvenhatodik percben, amire már nem volt válasz katalán részről, így a lefújást követően tizenegy elkeseredett, csalódott és dühös Barcelona játékos vonult le a pályáról.

Cami a mezét már az öltözőben ledobta magáról, és dühösen viharzott be a zuhanyzóba, egy fehér frottírtörölközőt kezébe fogva. Ahogy beállt a forró víz alá, az elkeseredettség könnyei kibuggyantak a szeméből. Ököllel erőből belecsapott egyet a zuhanyzó csempéjébe, de nagy változás nem történt, mindössze annyi, hogy a szíve mellett a keze is fájni kezdett.

Rettentő sokáig állt a víz alatt, és változtatta annak hőmérsékletét, így hol jéghideg, hol tűzforró víz folyt végig a testén. Mikor már biztos volt benne, hogy az ő zuhanyzóján kívül sehol máshol nem folyik a víz, elzárta a csapot, és maga köré tekerte a törölközőt, megkötve a melle fölött.

Ahogy kiviharzott a zuhanyból észre sem vette, hogy az első padnál ott ül Victor, fejét a kezébe temetve, szintén egy szál törölközőbe. Ahogy a zuhanyzó ajtaja csapódott a spanyol kapus felnézett, és megköszörülte a torkát, mire Camila visszafordult.

– Te még itt? – kérdezte a lány, de tekintete elakadt a kapus kidolgozott felsőtestén.

– Ezt én is kérdezhetném. Azt hittem belefulladtál a zuhanytálcába. – Victor próbált mosolyt erőltetni az arcára, de csúfosan kudarcot vallott, és visszatemette arcát a tenyerébe. Camila egy pillanatig sem gondolkodott, odasétált, és leült a fiú mellé. Kezét a kapus meztelen hátára téve vigasztalóan végigsimított rajta, mire az jól láthatóan megborzongott.

– Az én hibám. Amatőr vagyok. Négy gól beengedni? – sandított fel a fiú a kezei közül, mire Cami elkapta a kezeit. Victor a lány tekintetét kereste.

– Ugyanúgy hibás vagy, ahogy én, Leo, Xavi vagy akárki más a csapatból. Elkezdhetnénk ujjal mutogatni egymásra, vagy magunkra, de semmi értelme nem lenne. Be kell látnunk, hogy túl nagy arcunk volt. De nem vagy jobban hibás, mint bárki más a csapatból. Csak mivel kapus vagy, hiába védsz ki húsz lövést, ha egy bemegy, arra fognak emlékezni. Míg nálunk, csatároknál hiába hagysz ki húsz helyzetet, ha egyszer eldöntesz egy meccset, az marad a köztudatban. Ezért becsülöm én nagyon a kapusok munkáját. – Camila halványan elmosolyodott, és odahajolt a fiúhoz, hogy puszit nyomjon az arcára, de a fiú picit bemozdult, így a puszi lecsúszva az arcáról, a szája szegletébe került. Miután Cami elhúzódott Victor hajolt a lányhoz egy puszira, ám ez célirányosan Camila szájára érkezett. A csatárlány, ahogy megérezte a kapus ajkait az övéin, finoman szétnyitotta a száját, mire Victor lágyan, puhatolózva csókolni kezdte. Camila kezei felkúsztak a fiú mellkasán egészen a nyakáig, ahonnan kényelmesen a kapus hajába tudott túrni, még közelebb húzva így magához.

Csak pillanatnyi levegővételekre szakadtak el egymástól. Victor a lány szájáról áttért a nyakára, majd a kulcscsontjára, végül apró csókokkal hintette be a törölköző szegélye mentén a lány egész testét, aki halk sóhajokkal díjazta a kapus ebbéli ténykedéseit. Óvatosan kioldotta a Camila testét fedő fehér anyagot, majd combjainál megfogva az ölébe húzta, és tovább csókolta a lányt.

Ahogy Vic felállt ölébe kapva a lányt, a törölköző róla is lehullott. Camila a lábait Vic dereka köré fonta, a fiú pedig a falnak támasztotta a lányt. A józan gondolatok mindkettejük fejéből kivesztek. Akkor és ott, csak a másik létezett, meg az iránta érzett szenvedély és vonzalom. A csalódottságukat, a fájdalmukat a másik kényeztetésébe ölték. A szakmai kudarcot egymás ölelésében tervezték elfelejteni.

Camiban már a csókok is erős deja vu érzést keltettek, hát még, amikor továbbléptek, amikor a fáradtságtól lihegve, izzadtan rogytak a fal tövébe, a lánynak eszébe jutott a megoldás.

– Szilveszter! Veled… Veled feküdtem le szilveszterkor – motyogta aprókat pislogva fel a kapusra, megerősítést várva.