Te quiero - Vic szemszög

Egy Valdés szemszögű kis szösszenetet hoztam Nektek Mikulás alkalmából. Eszti mondogatta, hogy megszerette a kapust. és hogy szerepeltessem sokat, úgyhogy ez a kis novella vagy egyperces, vagy nevezzük aminek akarjuk, most legfőképp neki van ajánlva :D
Illetve minden olvasómnak nagyon boldog Mikulást kívánok :'P Ja még annyi, hogy a vége felé +18, azt hiszem ezt illik kitenni azoknak, akiket ez zavar.
Na de nem rizsázok tovább, boldog Mikulást, és kitartás mindenkinek, mindjárt itt a karácsony és a téli szünet ;)
puszi
Dorcsy

Te quiero – Vic szemszög

(Dani Martin – Mi Lamento) 

A szilveszter éjszaka életem legcsodásabb és egyben legborzasztóbb éjszakája volt. Együtt lenni a nővel, akit szeretek, fantasztikus élmény. De aztán másnap felébredni, és szembesülni azzal, hogy ő még csak halványan sem emlékszik a kilétemre, pocsék érzés.

Alapvetően nem ez volt a tervem szilveszterre, sokkal inkább az, hogy a lehető legtöbb csajt húzzam meg egy este során. Bár kétség kívül tény az, hogy nem bántam meg, ugyanakkor jobban szerettem volna úgy lefeküdni Camilával, hogy kristálytisztán emlékszik rá, és az ő számára is életre szóló élmény.

Amikor a lány a csapathoz került, már vonzott a külseje, de eleinte csak kóbor numerának akartam, egy-két éjszaka erejéig az ágyamba. Aztán rájöttem, hogy Camila legkevésbé sem az a típusú lány, aki az ilyet értékeli, és sokkal bonyolultabb és összetettebb lelkületű, mint elsőre gondoltam.

A barátjává fogadott, én pedig ezalatt beleszerettem. Beleszerettem, pedig pontosan tudtam, hogy noha már a nyáron véget ért, de még mindig nem tette túl magát az előző kapcsolatán. Ekkor értettem csak meg, hogy hány száz darabra is van törve belülről és mekkora fajsúlyú döntést hozott meg azzal, hogy Barcelonába igazol, és otthagyta a barátait, a családját, a régi, jól megszokott közeget azért, hogy valóra váltsa az álmait.

Azt mondta, egy pillanatig sem bánta meg, de tudtam, hogy ez nem igaz. Szinte az első dolog volt, amit vele kapcsolatban megtanultam, hogy ha úgy érzi, hogy az igazsággal megbánt valakit, hajlamos hazudni a kedvéért. Ő nem ismeri el, de minden hozzá közel álló személy tudja ezt, élükön Leóval, akire, ami azt illeti időnként piszkosul féltékeny voltam. Cami ugyanis a bizalmába avatta – előbb és jobban, mint bárki mást a csapatból. Bosszantott az, hogy tudtam, az argentín csatár a lelke mélyen többet akar Camitól – azt, amit végső soron én is, a barátja lenni – a szó párkapcsolati értelmében.

De visszatérve a szilveszterhez… Amikor január elsején szembe kerültem azzal, hogy Caminak fogalma sincs semmiről, magamba zuhantam. Mindezt úgy, hogy lehetőleg senkinek ne tűnjön fel. Próbáltam elfelejteni azt, ami történt, úgy tenni, ahogy Cam. Az egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy tudja, velem volt, csak nem akar tudomást venni róla, mert biztosra vettem, hogy ha emlékezne rá, első dolga lenne megkeresni, hogy beszéljük meg. Így maradt a verzió, amelyben Cami számára túl sok alkohol szerepelt.

Megpróbáltam visszaállni az újév előtti barát funkcióba, ami hol könnyebben, hogy nehezebben ment. A legszörnyűbb mégis akkor volt, amikor láttam, hogy túlhajtja magát, tudtam, hogy fáj neki, mégsem tehettem semmit, mert Camila Sánchez makacs, mint az öszvér, senkire nem hallgat, nem tanul más kárán, és ami azt illeti, a sajátján sem.

A szívem szakadt meg érte, amikor láttam tehetetlenül ülni a lakásban, bekötött, felpolcolt bokával. Megfogadtam, hogy nem hagyom, hogy még egyszer baja legyen, és lehetőségeimhez mérten igyekszem megvédeni őt – ha kell, önmagától is.

Persze az, hogy a magamnak tett ígéretemet nem tudom tartani, már a felépülését követő első meccsen kiderült, ahol megint sérülten fejezte be a találkozót. Ezúttal Camila Sánchez az újrasérüléséért csak és kizárólag Camila Sánchezt hibáztathatta.

Átkoztam magam, hogy nem tudok rá úgy hatni, mint Casillas, hogy nem ismerem annyira a gyengeségeit – amiket a világon mindennél jobban rejteget. Mániája ugyanis, hogy csak úgy lehet elismert, ha érzelem kimutatás nélkül cselekszik, ellenkező esetben lenézik. Ez persze marhaság, de az ember próbáljon bármi kis értelmet a fejébe verni, száztíz százalék, hogy nem fog sikerülni.

Kétkedve néztem Cami BL-meccsen történőn visszatérését, és ami azt illeti, lehet, hogy ez volt a vesztem. Ha egy kapus húsz perc alatt bekap három gólt, onnan nagyon nehéz felállni, és bevallom őszintén, nem sem sikerült. Sokáig maradtam a meccs után az öltözőben, hogy újra és újra átrágjam magam a találkozón, hogy vajon mikor, hol és mit hibáztam.

Önmarcangolásomból a zuhanyzóból kilépő, törölközőbe csavart testű lány szakított ki. Végigmértem a lábujjaitól a feje búbjáig, és tekintetem elidőzött a törölközőt tartó csomónál, így felfedezni véltem egy kóbor vízcseppet. Végigkövettem a szememmel az útját Cam nyakától a kulcscsontján át, a mellkasáig, ahol a fehér anyag jótékony takarásába süllyedt. Ahogy gondolatban elképzeltem a csepp további útját, a torkom hirtelen nagyon száraz lett.

Cam leült mellém, és kezét a hátamra téve próbált kirángatni a letargiából, bíztató szavakat mormolva a fülembe – amiknek hozzáteszem, jó, ha a fele eljutott hozzám… Amikor aztán egy ártatlan baráti puszit adott az arcomra nem bírtam tovább, és odahajoltam a mézédes ajkakhoz, amelyekre január óta vágytam. Ahogy ajkaink összeértek, az övéi picit szétnyíltak, amit határozottan bíztató jelnek vettem arra tekintettel, hogy folytassam a műveletet.

Annyira belemerültem a heves csókcsatába, hogy arra lettem csak figyelmes, hogy Cam a fal és közém van szorulva, a lábai a derekam körül, és egyikünk testét sem fedi már a törölköző. Végigcsókoltam a nyakát, a vállát, a kulcscsontját, a melleit – teste minden porcikáját érezni akartam, hogy tudjam, nem csak álmodom ezt az egészet. A puha bőrre lehelt apró csókokban benne volt, minden iránta érzett szeretetem, az esti meccs okozta csalódottság, szenvedély és vágyakozás.

Ahogy beléhatoltam, száját egyre hangosabb nyögések hagyták el, és végül körmeivel végigszántva a hátam jutott el a csúcsra. Nem az érzelmekről szólt, ez kétségkívül tény. De az is, hogy ezzel együtt életem legjobb szeretkezése volt.

Kimerülten rogytunk a fal mellé, nem törődve azzal, hogy bárki benyithat, és tekintve, hogy egyikünkön sem volt ruha, nem lett volna nehéz kitalálni, mi történt. A világ legboldogabb embere voltam, mikor Cami a fejét a mellkasomra hajtotta, és ujjaival a hasamra kezdett apró köröket rajzolni, majd egyszer csak kinyögte azt, amire újév óta vártam. Ha lehet, még több boldogság áradt szét a testemben, és az arcomra mosoly kúszott. Apró csókot hintettem Cami ajkaira, majd vigyorogva megkérdeztem: „Szerinted?”

Tulajdonképpen innentől számítjuk a kapcsolatunkat, mert habár szakmai szempontból életem legnagyobb kudarca volt a nap, a magánéletemet tekintve soha nem lehettem volna boldogabb.