Jobb időkre várva
Ajánlott zene: Gotye - Somebody that I used
to know
Amikor Camit levitték a pályáról pocsék érzés kerítette
hatalmába, úgy gondolta, hogy ezzel cserbenhagyta a csapatot. Hibásnak érezte
magát, és úgy vélte, hogy túlreagálta a dolgokat, de akkor is bántotta Iker
viselkedése. Hogy passzív volt, sőt, néha gunyoros. Nem ilyennek ismerte meg a
fiút, és ötlete sem volt afelől, hogy mi válthatta ki a kapus ilyenfajta
magatartását.
Amikor a fiú felé rúgta a labdát és találkozott a
tekintetük, rájött, hogy hiába megy az ellenfél két góllal, még menthető a
meccs, bármi megtörténhet, ennek fényében pedig újra küzdeni kezdett. De az
előzmények miatt figyelmetlen volt, és nem vette észre Figót. A portugál
becsúszását követően érzett fájdalom minden addigi, ehhez hasonló érzést
felülmúlt. Nem sokon múlt, hogy könnybe lábadjon a szeme, de az önérzete nem
engedte. Még otthon a Nou Campban sem, nem hogy a Bernabeúban –
gondolta a lány.
Nyugodtan tűrte, hogy a hordágyon leviszik a pályáról, bár
legbelül tombolt. Magát hibáztatta a figyelmetlenségéért, azért, hogy hagyta,
hogy így érjen véget ez a számára oly fontos találkozó. De tudta, hogy a
vereség hozzátartozik az élethez, és mindig benne van a pakliban, csak
egyszerűen piszkosul nehéz volt feldolgozni.
Az orvosi szobába beérve rögzítették a lábát, majd az orvos
közölte, hogy részleges ficam vagy rándulás, mindenképpen kórházba kell menni
vele, mire Cami kijelentette, hogy ő Madridban nem megy kórházba, ha kell
műteni, akkor azt majd Barcelonában. A lábára fújt jégspray és a bokáját
szorító kötés enyhítette a pályán hirtelen érkező fájdalmat, és megkísérelte a
pályaszélére történő visszatérést. Az orvos rosszalló pillantásától kísérve
ugrált el az ajtóig, ahol szó szerinte belefutott a nemrég lecserélt Beckhambe.
– Becks! Te itt? Rád nem a pályán lenne szükség? – kérdezte
a lány.
– Lenne, de a térdem még nem bír egy teljes meccset. Amúgy
sem hiszem, hogy a csapat tervezetében szerepelne, hogy ezen a meccsen,
emberhátrányban még szerezzen egy gólt – nevetett fel az angol. – Gyere,
segítek. – A szőke férfi Camit átkarolva könnyítette meg a lány számára a
mozgást.
– David! – állt meg a lány, mire a férfi érdeklődve fordult
felé. – Nem tudod, Ikernek mi baja?
– Az, hogy makacs és olyan kemény a feje, amilyet még soha
nem láttam. Ráadásul fura kényszerképzetei vannak, amivel az őrületbe kerget
mindenkit.
– Ezt kifejtenéd bővebben.
– Kérdezd őt, én nem akarok ebbe beleavatkozni, mert a
végén azért is én leszek a hibás, hogy ő hülye és lassú a felfogása. De
menjünk, mert lemaradsz a meccs végéről. – A lány bólintott, és a focista
segítségével felbicegett a pálya szélére, majd mielőtt helyet foglalt volna a
Barca kispadján, szorosan megölelte az angolt.
– Köszönök mindent! – mondta a lány halványan mosolyogva.
– Ugyan már Kicsi lány, igazán nincs mit! – A csatár egy
félmosoly kíséretében összeborzolta a lány haját, és a saját kispadja felé
ballagott.
Pont Ronaldinho góljára értek fel a pályára, és a brazil a
találat megszerzésre után Cami felé mutogatva ünnepelt – de csak rövid ideig,
hiszen a meccsből hátra volt még negyed óra, ráadásul a csapat kétgólos
hátrányban játszott. Mindenesetre ez nagyon meghatotta a lányt, és szemébe
könnyek szöktek, arcára pedig mosoly ült. Kéz tördelve figyelte a mérkőzésből
hátralevő perceket, és legbelül ordított azért, hogy ő is ott lehessen a
pályán.
A szívét melengette az, hogy látta, a csapata milyen
alázatosan küzd, de vannak pillanatok az életben, amikor az alázat nem elég,
csodára lenne szükség. Cami tudta, hogy ez klasszikusan a második kategóriába
tartozó eset volt, és valójában esélye sem volt a csapatnak a két gól
megszerzésére. Tudta, mégis reménykedett, hiszen ahol már remény sincs, ott
nagy a baj.
Cami sejtése beigazolódott, csapata csalódottan, leszegett
fejjel ballagott le a pályáról, és a lány szemével barátját kereste. A kapus
volt mindközül a leginkább letargiába zuhanva. Ilyen volt a természete, nagyon
nehezen dolgozott fel ehhez hasonló kudarcokat. Önmagát hibáztatta, és magát
állította be bűnbakként. Cami ismerte már ezeket a „depressziókat” és
valamelyest talán kezelni is tudta.
Mire a kapus mellé ért, már felállt a székéből és a fiú
nyaka köré fonta a karjait. Szorosan ölelte barátnője derekát, és Cami abban a
pillanatban átérezte a kapus összes fájdalmát, és azt kívánta, bár átvehetne a
fiú vállát nyomó súlyokból valamennyit.
– Gyere, menjünk! – húzódott el Cami puszit nyomva Victor
arcára. A fiú aprót bólintott, majd átkarolva Camit lesegítette a lépcsőn.
Ahogy leértek a folyosóra a kapus ölébe kapta a csatárlányt, így menve be az
öltözőbe.
Néma csöndben és rekordgyorsasággal zuhanyozott mindenki,
és a lefújás után fél órával, már mind a buszon ültek. Cami nagyon régóta
először Victor mellett, a fiú ölelésében. Tudta, hogy a kapusnak szüksége van
rá, és arra, hogy minden percben ott legyen, és támaszt nyújtson neki, és ő
pedig kötelességének érezte ezt megtenni.
A szállodában szokás szerint Leóval és Xavival volt közös a
szobájuk, ám ezúttal a jól megszokott vidám hangulatnak nyoma sem volt. Ami azt
illeti, mindannyian úgy érezték eljött a világ vége. Mert persze, kikapni
mindig szörnyű, de ha a csapat legnagyobb, legrégibb ellensége mér rád csapást,
az mindig jobban fáj. Négy gólt kapni ettől a csapattól meg aztán a fájdalmak
netovábbja. Azt tervezték, hogyha nyernek Madridban, akkor elmennek Cami régi
kedvenc szórakozóhelyére ünnepelni, de a lány tartott attól, hogy az épp tele
van a boldogságmámorban úszó madridistákkal. A siratóházra hajazó hangulatot
végül Leó törte meg:
– Ugyan már srácok. Oké, értem én, fáj a vereség, az mindig
fáj. De millió és egy meccset fogunk még játszani a Reallal, és bőven lesz alkalmunk
megmutatni, hogy ki az úr a háznál. Rendben, a csatát elvesztettük, de a
háborút megnyerhetjük, és ami azt illeti, továbbra is mi állunk a tabella élén.
Szóval könyörgöm, ne legyünk már ennyire búval baszottak. – A fiú monológjára
Cami akarva-akaratlanul is felkuncogott, és Xavi arcára is mosoly szökött.
Egyedül Victor maradt ugyanolyan búskomor, bár a lány sejtése szerint egy
teljesen más univerzumba járt.
Cami finoman megrázogatta a srác vállát, mire az érdeklődve
pillantott rá, olyan tekintettel, mint aki valahol mérföldekre van tőle. A lány
elhívta Victort, hogy menjenek, sétáljanak egyet, a fiú pedig bólintott, és a
lányt átölelve lelifteztek a szálloda hátsókertjébe. Egy ottani padnál tovább
nem jutottak, mert a fiú hiába volt maga alatt, tudta, hogy Cami lába sérült,
és nem akarta még jobban megerőltetni azt. Camila átvetette lábait a kapusén,
így az ölébe kerülve. Karjait a fiú nyaka köré fonta és a mogyoróbarna szemekbe
nézett.
– És akkor most mesélj, hogy mi nyomja a lelked. – A kapus
egy pillanatra lehunyta a szemét, majd nagyot sóhajtva belekezdett.
– Ez az egész. A meccs. Négy gól, érted? Négy? Gyűlölöm az
érzést, hogy megint csalódást okoztam a szurkolóknak, a csapatnak és magamnak.
Hogy nem sikerült teljesítenem a kitűzött célt. Hogy megint alulmaradtam az
elvárásokhoz képest. Tudom, hogy el kellene felejtem, és magam mögött hagyni az
egészet, de egyszerűen nem megy és összeroppant a dolog súlya. És…
– Vic! Victor, koncentrálj és jól figyelj rám! – Cami két
kezébe fogtam a fiú arcát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Nem
okoztál csalódást senkinek. Tudod miért? Mert minden tőled telhetőt megtettél a
győzelem érdekében. És lehet, hogy te az éremnek azt az oldalát látod, hogy
négy gólt bekaptál, de én, a csapat többi tagja, és a szurkolók is azt nézik,
hogy mennyit kivédtél, hozzáteszem ebből nem egyet és nem kettőt bravúrral.
Szóval arra kérlek, ne emészd magad, mert csak ártasz vele magadnak. Nézz előre
a jövőbe, és ne foglalkozz azzal, ami a múltban történt. Tudom, piszkosul
nehéz, de próbáld meg a kedvemért. – Cami elmosolyodott, és apró csókot lehelt
a fiú ajkaira. A kapus szorosan magához ölelte a lányt, és halk köszönömöt
suttogott a fülébe. A lány csak elmosolyodott, és még szorosabban
csimpaszkodott barátja nyakába.
Még ültek egy darabig a madridi éjszaka sötétjében, egymást
ölelve, majd visszamentek a szállodába. A szobába érve Leo fogadta őket azzal,
hogy Caminak csörgött a telefonja, de nem akarták felvenni, amikor látták, hogy
Iker az.
Camilán a név hatására rengeteg érzelem futott keresztül, a
legerősebben mégis a boldogságot érezte. Hihetetlenül boldog volt, hogy a fiú
kereste őt, és bármi baja is volt, minden bizonnyal elmúlt. Megkérte az
argentin srácot, hogy dobja oda a telefonját, majd miután kezében tudhatta a
készüléket kisántikált a hotelszoba nappalijába és onnan ki a teraszra. Amint
kiért behúzta mag mögött az üvegajtót és tárcsázta a madridi kapust.
Nem tudta, milyen beszélgetés fog elhangzani kettejük
között, de biztos volt benne, hogy nem akarta, csapattársai fültanúi legyenek
annak. Nem azért, mert titkai lettek volna előttük, pusztán abból kifolyólag,
hogy úgy gondolta, Iker csak és kizárólag az ő élete részét képezi ezáltal
nekik, a többieknek, semmi közük nem volt hozzá. Talán Vicnek –
gondolta a lány. De neki meg úgyis elmondom. – Ezzel a
gondolattal rövidre zárta a problémát és figyelmét immár a füle mellett búgó
készülékre fordította.
– Szia Iker! – szólt Cam a telefonba, amikor meghallotta,
hogy gyerekkori barátja felvette a készüléket. – Láttam, hogy kerestél, gondoltam
visszahívlak. Mellesleg gratulálok a győzelemhez.
– Kösz. Meg a három pontot is. – A fiú hangja nemtörődöm
módon csengett, és tele volt gúnnyal és flegmasággal.
– Nem igazán értem, mi bajod van, de úgy érzem nem aktuális
az időpont ennek megvitatására…
– Ó, igen menj csak pasidhoz… Akiről mellesleg örülök, hogy
méltóztattál szólni, és nem a kibaszott újságokból kellett megtudnom, hogy
egyáltalán van valakid. – Ha lehet, a hangjában még több volt a cinizmus. –
Biztos nagyon megviselte a lelkét a vereség. Ápolgasd csak őt.
– Elárulnád mi a szar bajod van? Ha nem ismernélek, azt
gondolnám féltékeny vagy. Nem, valóban nem hívtalak, mert úgy gondoltam, hogy
ezt majd személyesen mondom el, mert abban a hitben voltam, te is velem örülsz
majd annak, hogy Fernando után végre találtam valakit. De ezek szerint
fölöslegesen reménykedtem.
– Ó bocsáss meg, hogy nem örülök annak, hogy az egész világ
előbb tudja meg a legjobb barátom magánéletét illető tényeket,
mint én. Tényleg rettentő örömteli a dolog…
– Kibújt a szög a zsákból? Ez a probléma? Talán tudnál
rólam dolgokat, ha ne adj isten alkalomadtán méltóztattál volna felhívni! –
Camila is kezdett kijönni a béketűréséből, bár legbelül már összetört. Szíve
szerint rávágta volna a kapusra a telefont, de tudta, attól semmi nem oldódik
meg. Sőt, ami azt illeti, minden csak még rosszabb lett volna. Tisztában volt
vele, hogy ha úgy alakul, ez a veszekedés véget vethet a barátságuknak – feltéve,
hogy van nekünk még olyan.
– Tán csak nekem szabad felemelnem azt a rohadt telefont?
Nyilván lefoglalt, hogy az új kapcsolatod építgesd, és beilleszkedj az ősi
rivális csapatába.
– Te voltál az, aki legjobban támogatta,
hogy idejöjjek. És most ezt hánytorgatod fel nekem? Iker mondd, mégis… mégis
hova tetted a gerinced? Kölcsönadtad valakinek? – Camilát egyre jobban
eltöltötte az idegesség, és valójában félt. Rettegett attól, hogy mikor leteszi
a telefont, akár ki is törölheti Iker nevét a névjegyzékből, mert a barátságuk,
ami egykor erősebb volt mindennél, úgy tűnik majd el, mint a hó júliusra – mintha
nem is lett volna.
– Igen, támogattalak, mert a barátom voltál.
És azt akartam, hogy váltsd valóra az álmaid. De nem gondoltam volna, hogy ez
azzal jár, hogy megváltozol. – Cami fülét megütötte, hogy a barát szónál a fiú
múlt időt használt. Nem tudta eldönteni, hogy direkt, vagy az elfogyasztott
alkohol mennyiségének köszönhetően – ami nyilván elég sok volt.
– Hogy én változtam meg? Iker
mondd, te eszednél vagy? Kérdezz már meg bárkit, hogy vajon mennyit
változtam! Kérdezd meg az öcséd, Rault, Beckst, Gutit… Akárkit. És ha olyan
választ kaptál, hogy tényleg változtam, akkor majd beszélhetünk erről. – A
lánynál teljesen elszakadt az a bizonyos cérna. Nem értette a fiút. Hiába
tudta, hogy az alkohol beszél belőle, és józanon nem mondana ilyeneket, abban
biztos volt, hogy ital nélkül is közel ugyanezen a véleményen lehetett a kapus.
– Igazán? Akkor mivel magyarázod azt, hogy mindössze egyetlen
egyszer – karácsonykor voltál itthon, akkor is az első szóra, mint egy
jól nevelt pásztorkutya rohantál vissza.
– Azért mentem vissza, mert nem csak az én állásom múlt
rajta, hanem az egész csapat sorsa. És nem fogok szarban hagyni egy komplett
csapatot, csak azért mert én a családommal akarok tölteni még egy napot. De
érdekes módon, mikor néhány nappal később, szilveszterkor smároltunk semmi
problémád nem volt. – Már Cami is vagdalkozott, és csak arra játszott, hogy
valamilyen úton-módon megbántsa a fiút, de ugyanakkor tudta, hogy míg Iker
számára mentségül szolgál, hogy részeg volt, ő nem fog tudni mivel takarózni.
– Ó nem tudom, ki akart rámászni kire, és ki állított le
kit. Mellesleg fölösleges a vádaskodás, nem hatsz meg. Csak próbálod elterelni
a szót arról, hogy amióta te lettél a Barcelona naaagy sztárja teszel magasról
a régi életedre, a régi barátaidra. Lisával mikor beszéltél utoljára? És
Crisszel? Na és mondd, Marisolt mikor hívtad fel utoljára? Esetleg Sarával
beszéltél mostanában? Hát persze, hogy nem. Gondolkozz már, mielőtt beszélsz. Tudom,
nagy kérés, de próbáld megerőltetni azt a csöppnyi agyadat. – A fiú hangja
ismét csöpögött a gúnytól, és Cami szemébe könnyek szöktek.
– Rohadj meg, Iker Casillas! – ezzel a mondattal a lány
kinyomta a telefont, és azzal a lendülettel földhöz is vágta, majd arcát a
kezébe temetve hátát a falnak vetette és a földre csúszva sírni kezdett.
Nem tudta, meddig ülhetett kint, mikor megérezte a köré
kulcsolódó karokat. Legszívesebben felordított volna, ahogy eszébe jutott az
emlék, amely kísértetiesen hasonlított ehhez. Amikor Fernando miatt sírt már
Barcelonában, és a kapus utána repült, csakhogy vigaszt nyújtson neki. A
különbség csupán annyi volt, hogy akkor Iker vigasztalta, most pedig épp ő volt
a könnyek okozója.
– Shh. Ha ekkora görény, nem érdemli meg, hogy könnyeket
ejts érte. – Cami legnagyobb meglepetésére Leo hangját hallotta meg.
– Ha-hallottad a-amit be-beszéltü-ünk? – Könnyes szemekkel
nézett fel az őt ölelő argentinra.
– Nem. De el tudom képzelni, hogy miket vágott a fejedhez.
Háromnegyed órával az után hívtad vissza, hogy ő keresett. Ez pont elég idő
arra, hogy az ember a sárga földig igya magát.
– De i-igaza va-an. Té-tényleg e-elhanyagoltam a ré-régi
ba-barátaim.
– Cami. Csak bűntudatot akar ébreszteni azzal, hogy
értelmetlen dolgokat vág a fejedhez. Ismer, és tudja a gyengéidet. Úgyhogy
gyere be, és ne foglalkozz többet azzal a faszfejjel. – Leo felhúzta a lányt a
földről majd segített neki bemenni a lakosztályba, ahol a lány egyből
végignyúlt az ágyán és nem szólt egy szót se senkihez.
*
Amikor Iker meglátta a kijelzőn villogni Cami nevét, tudta,
hogy élete egyik legnagyobb – ha nem A legnagyobb – hibáját követi el azzal, ha
felveszi. Mégis, a benne dolgozó alkohol arra késztette, hogy fogadja a hívást,
és kössön bele Camila minden egyes szavába.
A beszélgetés befejezését követően az elégtétel mellett
érzett mást is… bűntudatot. Tudta, hogy nem kellett volna azokat a dolgokat Cam
fejéhez vágnia, hiszen a lány csak a dolgát végezte, és az, hogy Barcelonában
teljesen leterhelik, várható volt. Mégis kezdetben jó ötletnek tűnt
felhánytorgatni a lánynak a hibáit, aztán később már… gyávaság lett volna
kihátrálni a beszélgetésből.
Miután a hívás szétkapcsolt Iker a bárpultra helyezte a
telefont és rendelt egy újabb vodkát.
– Nagyobb barom vagy, mint gondoltam. – Az eddig Iker
mellett ülő Raúl szólalt meg, hogy szavait követően fejét ingatva ugorjon le a
bárszékről. A kapus csak megvonta a vállát, jelezvén, nem érdekli, holott
legbelül ő is érezte, a dolog a legkevésbé sincsen így rendjén.
Első, első, első kommentáló~ :D
VálaszTörlésEsküszöm majdnem megkönnyeztem a beszélgetésüket. Amikor azt mondtam hogy gúnyos és bunkó legyen nem pont ilyenre céloztam hogy olyan legyen mint egy magyar politikus, magyarul gerinctelen, de határozottan tetszik ez az új módi :P
És Vic *-* én is szívesen megvígasztalom de úgy is tudod :P Néha amúgy meccseken elgondolkodom azon hogy milyen érzés lehet a kapusoknak egy-egy bekapott gól után... mindig is kapus akartam lenni ha fociztunk a suliban és azért szar érzés volt, most belegondolva, milyen lehet egy hivatásos focistának? majd meginterjúvolom Ikert és Victort :P
Iker + alkohol=nem jó dolog :D de azért Raúl is kivehette volna a telefont Iker kezéből ha hallja hogy eldurvulnak a dolgok >< és igen, csatlakozom hozzá, nagyobb barom mint gondoltam :)
nagyon tetszett! kérem a következőőőőőt *-*
puszi: babu
Mondtam én, hogy Iker nagyon nagyon butaaaaaaaaaaaa....:D:D Raulnak teljesen igaza van!!! Ahelyett, h leitta volna magát a sárga földig és megbántja Camit, végre elmondhatta volna neki, hogy mit érez...nagyon tetszett!!! Siess a folytatással és valaki térítse észhez Ikert!!!
VálaszTörléspuszi, VIki
Szia!
VálaszTörlésHát teljesen megdöbbentem, de tényleg. Most Raúlnak nagyon igaza van, Iker most egy idióta volt.:D :// Leot most nagyon bírtam.! Remélem valaki észhez téríti végre Ikert.!:)) várom a folytatást!
puszi, Deveczke.
Kicsit iszonyatosan megkésve de itt vagyok a válaszokkal *szégyelli magát, és legszívesebben elbujdosna*
VálaszTörlésBabu: Hát, sokáig nem bírtam ezt a típusú Ikert, mert a következő fejezetben már kedves, rendes jófiú, amilyen mindig :D Kövezz meg, de én így szeretem :D
Van, aki megvígasztalja, tehát nem kell aggódni ;) Bár ott ahol most tartok, lehet ráférne valaki, aki normális irányba tereli kapuspajtit :D
Egyébként igen, ezen én is gondolkoztam már, és itt van most Víctor helyzete, és majd a messzi távolban lesz egy Ikeréből is. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az El Classicó után :D
nem tudom,én ha focizunk mindig csatárt, vagy középpályást játszok - vagy szimplán nincs beosztva, hogy ki hol játszik, és rohangálok, mint pók a falon, vagy valaki a posztján nem csinál semmit és azért rohangálok... :D De a gólszerzés mindig nagy öröm, szóval.. .:D
Iker valóban nem túl szerencsés ha piál, de csak azért mert az aktuális érzéseit erősíti, szóval ha boldog, akkor még boldogabb lesz, ha dühös, akkor még dühösebb, ha pedig csalódott, még csalódottabb, gondolom érted mire akarok kilukadni. :D Szóval nem minden esetben negatív a dolog :D
Raúl azért nem vette ki a telefont a kezéből, mert tudta, hogy ennek a beszélgetésnek előbb-utóbb el kellett jönnie. Főleg azért, mert részben igaza volt a kapusnak atekintetben, hogy Cami hanyagolja a madrdiakat :)
Kövi már fenn, köszönöm a komit, még ha ezer éve írtad is :D
puszi
Viki: Iker észhez tért magától is, és igen, bután viselkedett dehát, pasiból van na :D Igen, Raúlnak igaza van, mert ő a bölcs, öreg bátyus :D:D El jön majd az az idő is, mikor Iker kiteregeti a kártyákat, de még nem most. :D Majd kiderül, hogy miért ;)
Hát a folytatással sietés nem sikerült, de mostantól ígérem, sietni fogok :) Köszi, hogy írtál :)
puszi
Deveczke: Szia! Örülök, hogy bírtad Leót, az a cél, hogy őt mindenki szerese ;) Iker pedig igen, egy idióta volt :D De lássuk be, Iker egy szeretni való idióta :D Jelentem, Iker észhez lett térítódve, a friss is fenn -bár jó hosszú csúszás után. :) Köszönöm a komit :)
puszi
Még egyszer köszönöm mindannyiótoknak a kommentet :)
puszi, Dorcsy