21. fejezet | 1. rész

Vérszívás spanyol módra

Ajánlott zene: Train - Drive by

Cami egy este alatt megkedvelte Bastiant – és ezzel nem volt egyedül. David, Sese, sőt Iker is jól kijöttek a sráccal, és közös témájuk is akadt a foci személyében, illetve az összefogás is kellőképp megvolt, mikor a lány vérének szívásáról esett szó. Pepe is csak azért nem csipázta, mert Basti mindig lekérte tőle a csatárlányt – amiért az elmondhatatlanul hálás volt a németnek.

Cami kedvesnek, szórakoztatónak és udvariasnak találta Bastiant, jókat beszélgettek, és rengeteget táncoltak. Ráadásul a srácnak gyönyörű zöld szemei voltak, és Cami helyes fickónak tartotta a németet, bár abban a pillanatban ez kevéssé foglalkoztatta a spanyol lányt. Nem akart kapcsolatot – se komolyat, se komolytalant.

Az este végeztével – egészen pontosan, mikor a spanyol focisták befejezettnek ítélték, és Pepe eleget ivott – gyors telefonszámcsere után, Cami és Bastian két puszival köszönt el egymástól, megbeszélve, hogy hívják egymást.

*

Az elődöntő napja hamar elérkezett, az előtte levő időt pedig minden focista lelkes és koncentrált készülődéssel töltötte. Az edzéseken immár helye sem volt a mókázásnak, hiszen mindannyian tudták, hogy mi forog kockán, mert függetlenül attól, hogy a torna előtt a spanyol csapat nem volt az abszolút esélyesek között, a negyeddöntők végére sikerült nekik azzá előlépni.

A német-török meccset az egész keret együtt nézte a hotelben, Cami pedig minden erejével Bastiannak és a német válogatottnak szurkolt. Amikor a törökök Ugur góljával megszerezték a vezetést, a lány gyomra összeugrott, de fel is lélegzett, amikor négy percre rá, Bastian góljával egyenlítettek. Persze a srácok egyből elkezdték Cami vérét szívni, leginkább a Villa-Ramos duó.

– Gyerünk, Cami, szaladj, hívd gyorsan a lovagodat – röhögcsélt a hátvéd, amire a lánytól csak egy fintort kapott válaszul, Villával viszont lelkesen lepacsiztak, amit Cami egy szemforgatással díjazott. Válasz helyett arcát inkább Iker mellkasába fúrta, ami a kapust halk nevetésre késztette, de azért óvatosan magához ölelte a lányt.

– Látod-látod. Kell neked német válogatott játékosokkal haverkodni – vigyorgott a kapus.

– Iker, már te is ellenem vagy? – Cami vádló tekintetének láttán Iker kezeit maga elé emelve jelezte ártatlanságát.

– Ugyan már Cami, hát merek én? – kérdezte elfojtott vigyorral a kapus, mire a lány tüntetőleg elfordult, egy csapást mérve Iker mellkasára. – Na, ne hisztizz, kicsi lány! – szólt a kapus, és engesztelésképp hátulról magához ölelve a lányt, puszit nyomott annak arára. Jelezvén, hogy minden bűne el van nézve, és nem lettek komolyan véve a szurkálódásai, Cami Iker mellkasának dőlve folytatta a meccs nézését. Az ilyen pillanatok hiányoztak neki a legjobban, mikor össze voltak veszve, mert bármi történt is közöttük, Iker mindig a lány mellett volt, ha a lánynak szüksége volt rá.

Az első félidőben, bár jelentős német fölény mutatkozott, de több gól már nem született, és Cami aggódni kezdett. Hiába tudta, hogy ha Bastiék nyernek, a következő körben – a döntőben – nagy valószínűséggel Cami spanyoljaival találkoznak, mégis szurkolt a németeknek, hogy legyen meg a győzelmük, mert tudta, milyen munka van e mögött. Persze, nem mintha a törökök ne dolgoztak volna keményen, de a németek mégis közelebb álltak a lány szívéhez. Így pedig, hogy megismerte Bastisant, főleg. Arról nem is beszélve, hogy Cami tudta, a srác a lelkét is kidolgozza a csapatáért, és hogy mindent megtenne akár a végső győzelem érdekében is. De a lány sem tehetett többet, mint hogy a száját rágcsálva és a kezét tördelve szuggerálta a képernyőt, annak reményében, hogy a német csapat valamelyik próbálkozásából végre gól születik majd.

Talán a lány imái meghallgatásra találtak, talán csak egyszer végre jól jött ki a lépés, de a hetvenkilencedik percben Klose góljával a németek magukhoz ragadták a vezetést. Cami örült, de rossz érzés fogta el attól, hogy nagyon úgy tűnt, Bastin kívül mindenki úgy kezelte a helyzetet, mintha már megnyerték volna a meccset. Holott ettől még tizenegy perc, plusz hosszabbítást választotta el őket, és a lánynak ezzel a földöntúli örömmel kapcsolatban rossz előérzete volt.

Az előérzet bejött, hiszen a törökök a nyolcvanhatodik percben Semih góljával egyenlítettek. Hosszú, cifra és hangos káromkodás hagyta el a lány száját, és a kezében szorongatott párnát teljes erejéből vágta földhöz.

– Tudtam! Annyira tudtam, a rohadt életbe! – morrant fel a lány, és bár Iker nyugtatóan cirógatta a karját, sok haszna nem volt, mert a vérnyomása valahol kétszáz körül verdesett.

– Cami, nyugi! Ne húzd fel magad ezen – próbálta csitítani a kapus, de nem igazán ért el sikereket.

– De ha ezen cseszik el… – hergelte tovább magát a lány, ám hamar elakadt a szava. A kamera ugyanis újdonsült német barátját mutatta. Az arcáról sütött a letörtség, és leginkább azt lehetett leolvasni, hogy ő előre megmondta, de senki nem hallgatott rá. – Basti, ne adjátok fel! – motyogta maga elé Cami, leheletnyi kétségbeeséssel a hangjában.

– Cami, ne parázz! – szólt oda Sergio. – Megnyerik, csak még ők sem biztosak benne, de higgy nekem, így lesz! – A spanyol hátvéd a lányra pillantva megeresztett egy gyors vigyort, hogy aztán tekintetét visszafordíthassa a képernyő felé. Cami egyrészt borzasztóan hálás volt neki, amiért ezúttal nem zrikálta, hanem próbált belé lelket önteni, másrészt, csak remélni tudta, hogy Ramosból a próféta beszélt.

A kilencvenedik percben aztán be kellett látnia a lánynak, hogy a hátvéd akár jósdába is elmehetne dolgozni, ha a focista karrier ne adj’ isten mégse jönne be neki, ugyanis a pályán lévő két csapattal egyaránt nagyot fordult a világ. A törökök minden reményüket elvesztették, míg a németek teljesen feltüzelték magukat Lahm gólját követően. Bastian arcába is visszatért a szín, lehelt egy kis életet is magába, és mire odaért a gólt ünneplő társaihoz, már neki is fülig ért a szája, ami valahogy Cami arcára is mosolyt csalt.

– Látod, kellett neked itt vergődni. Hisztis – bökte oldalba Iker a lányt, mire az csak megforgatta a szemeit, majd visszabökött, ám a kapus ezt hadüzenetnek vette, és eszement módjára csikizni kezdte barátnőjét. Cami visítva próbált kibújni alóla, de nem sikerült, és hiába pislogott esdeklőn Ramosra és Villára, azok a fülük botját se mozdították. El voltak foglalva a meccsel… aminek, nos, percek óta vége volt már. Amikor Iker végre abbahagyta a csikizést, és Caminak sikerült felülnie, rosszallóan pillantott a két jómadárra.

– Árulók vagytok – jelentette ki a lány, mire egyből odakapták a fejüket.

– Miért is? – kérdezte a csatár vigyorogva.

– Még kérdezed? – húzta fel az orrát sértődötten Cami. Haragja jeléül elfordult, és kezébe véve a telefonját egy üzenetet kezdett el pötyögni Bastiannak. „Gratulálok a győzelemhez. Ha majd találkozunk, elmondom a meglátásaim. Persze csak ha érdekel ;) Puszi, C.” A lány a továbbiakban is a sértődött királykisasszony szerepében tetszelgett, és mindenhova igyekezett nézni, csak a spanyol játékosokra nem. Valahol mélyen pedig borzasztóan élvezte a sértett fél szerepét.

Maga sem tudta, mennyi ideje adta már a műsort, mikor megcsörrent a telefonja, a kijelzőn pedig a német középpályás neve virított. Persze Ramosék egyből rákezdtek a „Csak nem a szőke herceged az?”- dumára, de Cami csak leintette őket, és kiballagott a szálloda folyosójára. Fogadta a hívást, és egyből meghallotta a német srác jellegzetes, mosolygós hangját a telefon másik végéről.

– Na, mesélj, mit gondolsz a meccsről? – Cami mosolyogva konstatálta, hogy Bastian hangja izgatottan csengett, érezte rajta a boldogságot, és le merte volna fogadni, hogy zöld szemei csillogtak a győzelem okozta örömtől.

– Hát, először is, rettentő nagy felelőtlenség volt előre örülni a meccs vége felé a vezető gólnak, ezt szerintem rajtad kívül senki nem fogta fel, és meg is lett a dolog böjtje. Láttam rajtad, hogy mennyire megakasztott a bekapott gól, és hála az égnek Lahm gyorsan reagált, és…

– Ácsi! – szakította félbe Bastian nevetve. – Mióta vagy te ekkora német-drukker? Neked nem a spanyoloknak kéne szurkolni? – kérdezte a német.

– Ó, hidd el, fogok is. Már megvan a szerelésem a következő meccsre, sőt, a döntőre is.

– Akkor felejtsem el, hogy a döntőben az én mezemben parádézol majd? – kérdezte Bastian, és Cami szinte biztos volt benne, hogy széles vigyor terül el az arcán.

– Kérdésben a válasz – nevette el magát a lány.

– De tényleg, miért szurkoltál nekünk? – ütötte tovább a vasat a középpályás.

– Mert jól játszottatok. Meg, mert barátok lettünk – válaszolt Cami elmosolyodva.

– Örülök, hogy aznap pont mellettem rendeltél piát pénz nélkül – kacagott fel Bastian, és a lány is vele nevetett.

– Hát ennek én is – jelentette ki a csatárlány vigyorogva. Még megbeszélték a meccs fontosabb momentumait, a német megérdeklődte, hogy hogy vannak Villáék, majd jó éjszakát kívántak egymásnak, és gyors köszönés után letették a telefont. Cami elégedett mosollyal az arcán ballagott fel a szobájukban, mert sejtette, hogy már mindenki felköltözött. Volt egy olyan érzése, hogy megint mindenki hozzájuk.

A szobatársain – Ikeren és Sergión – kívül benn ücsörgött Fabregas, Villa, Reina és Xabi Alonso is a szobában. Amikor a focisták konstatálták a lány megérkezését, egyből mindnek fülig szalad a szája, de még egyik sem szólalt meg.

– Mondjátok, már felkészültem – sóhajtott a lány, és erőtlenül ledobta magát a kanapéra Iker mellé.

– Rájöttél már, hogy a szőke herceged fehér mezben játszik? – érdeklődte vigyorogva Pepe. – Tudod… fehér mez, meg fehér ló… Érzed a párhuzamot?  - magyarázta a poénját, majd pacsira nyújtotta a kezét, amibe a röhögcsélő Villa boldogan csapott bele.

– Hogyan élte meg a meccset? Kellett ápolgatnod a lelkét? – vigyorgott a pacsizó Villa is, mire kapott egy grimaszt Camitól.

– Tényleg, mi van velük? – kérdezte Iker is, és mivel a lány érezte a tényleges érdeklődést a mondata mögött, válaszolt is.

– Jól van, üdvözöl titeket is, és kérdezte, hogy mi van veletek, de mondtam, hogy mind undokok vagytok – jelentette ki a lány, mellkasa előtt keresztbefont karokkal.

– Hé, én is vagyok undok! – csattant fel Cami mellett Iker.

– Jó, rajtad kívül mindenki undok – pillantott a lány a kapusra, bocsánatkérő pillantással, amit Iker is elégedett vigyorral vett tudomásul.

– Na, azért!

– Miért van az, hogy Iker mindig kivétel? – nézett a lányra Sergio, összeráncolt homlokkal, és magasba szaladt szemöldökkel. – Csak nem titokban ő az igazi lovagod? – A hátvéd tekintetében átsuhant a valósnak hitt értelem, és minden jel szerint úgy érezte magát, mintha a világot alapjaiban megrengető felfedezésre jött volna rá.

– Ramos – szűrte Cami a fogai között a hátvéd nevét. – Muszáj neked mindig kombinálni? – kérdezte heves gesztikuláció kíséretében, de a védő válasza lelkes bólogatás volt. – Oké, srácok. Holnap egészen véletlenül nincs nektek edzésetek és meccsetek? – kérdezte a lány annak reményében, hogy mindenki, aki nem vele lakik együtt, lelép a saját szobájába.

– De lesz. Probléma? – vigyorgott pimaszul Villa, Cami pedig feladva a harcot, Iker mellkasába fúrta az arcát.

– Aludni akarok! – motyogta az izmos mellkasba.

– Akkor menj, feküdj le nyugodtan – simított végig a kapus a lány haján.

– Na, hát mondom én, hogy ezek ketten titokban együtt vannak! – szólt Ramos mindentudóan. Cami fel sem nézett Iker mellkasából, csak megragadott egy párnát, és látatlanba eldobta arra, amerre a hátvédet lenni vélte. Természetesen a párna mellé járt az elmaradhatatlan „Ramos”-kiáltás is, a megfelelő fájdalmas, feldúlt és fáradt hangsúllyal.

– Aucs! – A jajduálsból és a párna puffanásából a lány arra következtetett, hogy a párra biztosan embert találta, csak éppen a hang, amit hallott, nem passzolt a védőével. Sokkal inkább hasonlított az Arsenal középpályásának hangjához.

– Bocsi Cesc, nem neked céloztam – sandított fel a lány, mire a katalán mosolyogva jelezte, hogy semmi gond, nincs harag. – Na, jól van srácok! – állt fel Cami a kanapéról. - – Tényleg megyek aludni. Jók legyetek, jó éjszakát! – Nyomott egy puszit Iker arcára, majd bevonult a nappaliból nyíló három ajtó közül a középsőn. Becsukta maga után, majd szép komótosan elballagott zuhanyozni. Fáradt volt, bár maga sem tud tudta, mitől, mikor az edzésen kívül lényegében semmi megerőltetőt nem csinált. Végül arra jutott, hogy nyilvánvalóan a fiúk hülyeségei bontották irgalmatlan sebességgel az agysejtjeit, és ezért érezte úgy, hogy álló helyében képes lenne elaludni.

Ahogy beállt a zuhany alá és megengedte a langyos vizet, máris éberebbnek érezte magát – legalább annyira, hogy képes legyen átöltözni, és elmászni az ágyáig. A tusolás után arcot és fogat mosott, majd pizsamába bújva – amit jelen esetben egy pamut sort, és egy Kimitől kölcsönvett, Ferraris póló alkotott – visszasétált a szobába.

Végignyúlt az ágyon, és már ott tartott, hogy másodpercek választották csak el attól, hogy Álomfölde talajára lépjek, amikor az éjjeliszekrényre pakolt telefonja rezegni kezdett, kiúzve ezzel az álmot a szeméből. Szitkozódva vette kezébe a készüléket és nyitotta meg az üzenetet, amelynek feladója Basitan volt. A német nevét látva haragjának egy része elpárolgott, de valamennyi azért maradt, mert mindennél jobban utálta, ha nem hagyták aludni. Ugyanis tudta magáról, hogy ha nem alszik eleget, morcos lesz és hisztis ami senkinek nem jó – se neki, se a környezetének.

„Szia! Bocsi a késői – azaz inkább korai – zavarásért, csak eszembe jutott, hogy holnap – azaz ma – tudnánk-e esetleg találkozni valamikor? :) Basti” Cami halványan elmosolyodott az SMS-t olvasván, és egyből választ pötyögött – ami meglehetősen nehezen ment, mert minden betűt vagy többször, vagy kevesebbszer nyomott le. Végül pár perces szenvedés után megszületett az üzenete: „Persze, bár délelőtt edzek a srácokkal, este meg meccs, de ebéd és a meccs között valamikor be tudunk iktatni egy „randit”. ;) De ha még egyszer felkeltesz, esküszöm, Münchenig kergetlek, Bastian.:D Puszi, C.”

Alig küldte el az SMS-t, már érkezett is a válasz: „Rendben, akkor kettőre érted megyek. Akkor aludj jól, és a sokat;) Basti” A lány arcára vigyor kúszott, és fejingatva rakta vissza a telefont a helyére, miután beállította az ébresztőt reggel nyolcra. Lekapcsolta a villanyt, fészkelődött egy picit az ágyban, majd pillanatokkal később már aludt is.